Észlelőszakkör a Polaris Csillagvizsgálóban

A Magyar Csillagászati Egyesület idén ötödik alkalommal indította el észlelőszakkörét, melynek az óbudai Polaris Csillagvizsgáló ad otthont. Ez a szakkör a csillagászat minden olyan területét érinteni foglya, ami az észleléssel kapcsolatos, megismerkedhetünk a távcsöves alapfogalmakkal, megtanulhatunk tájékozódni az égi koordináta-rendszerben, valamint az észlelésekről feljegyzéseket készíthetünk, technikákat tanulhatunk a rajzok, fotók készítéséhez. A szakkörről bővebben itt olvashatunk.

Nagyon megörültem ennek a lehetőségnek, annál is inkább, mivel pont belevág abba a tanulási folyamatba, ami engem érdekel. Vagyis szeretném a távcsövet magabiztosabban kezelni, az égen a csillagképek között jobban kiismerni magam, egy-egy objektumot könnyen megtalálni, az észlelésekről tartalmas, képekkel, rajzokkal szemléltetett beszámolót írni.

A mai napon fent jártunk tehát a csillagvizsgálóban, és nagyon jó élményekkel térhettünk haza. Alig várom, hogy kis csillagdánkon újból felállítsuk a távcsövünket, és kémlelhessük az eget. A rajzolás is nagyon megtetszett, előadónk saját rajzaival szemléltetett bemutatója még a kis rajztehetségem mellett is ösztönöz hasonló próba megtételére.

Polaris előadó terem

A mai előadások rávilágítottak, hogy még rengeteg felfedezni való vár ránk, amit nem is lehet azonnal, teljes egészében kiismerni. Csak szépen lassan, csillagról csillagra haladva. 

Számtalan ötletet kaptam, mit is célozzunk meg. A Hold 100-as listája egyből megtetszett, vagyis kezdjük el a Holdat figyelni, a lista első célpontját ha megtaláltuk, akár le is rajzolhatjuk, vagy készíthetünk róla egy fotót. Egyik rögzítési mód sem egyszerű, de gyakorlattal talán vállalható eredményt kapunk. Lunar 100

 

Számomra a csillagképek szabad szemmel is érdekesek, szeretem megtalálni őket, felismerni egy-egy fényesebb csillagukat. Az égbolton való kiigazodáshoz is remek tippet kaptam. Csak kezdjük el ott, amit ismerünk. Göncölszekér, igaz? Mindenki tudja hol is van. A szekér vonalában ott a Sarkcsillag, ami a Kismedve csillagkép része. A csillagkép méretével egyező távolságra ellenkező oldalon ott a Kassziopeia... És így tovább.

Egy kis észlelés is jutott mára, megnézhettük a Napot, nem is csak egy eszköz segítségével. A kupola távcsövén át a látómező egészét befedte a Nap, és kis fekete foltokat láthattunk, melyek közül a legnagyobb csupán négyszer akkora lehet, mint a Föld. A Nap ugyanis 109-szer nagyobb a Földnél. Ezek a foltok binokulárral, szabad szemesen már nem láthatók. Megcsodáltunk még egy hintaló távcsövet, ami kimondottan Nap észleléshez, előadónk saját tervei alapján készült.

Kupolában Nap észlelés

Hintaló távcső Nap észleléshez

Az észlelésekhez lelkesen válogattunk a rendelkezésre álló segédletekből, beszereztünk egy Pleione csillagatlaszt, amit viszont még szeretnék, az egy Holdatlasz, és egy planiszféra, vagyis egy forgatható csillagtérkép.

Ezek után pedig mi a következő lépés? Irány ki az ég alá, nappal vagy éjjel, csak észleljünk, jegyezzük fel, és tegyük is közzé. Hogy miért? Mert lehet ugyan, hogy ez csak a mi személyes élményünk marad, megtapasztaljuk saját szemünkkel az égi objektumok csodáit, de az is lehet, hogy mi leszünk azok a szerencsések, akik valami új, eddig ismeretlen, soha sem látott dolgot tapasztalunk.