Aurora - Sarki fény

forrás: Aurora Guide: How the Northern Lights Work (Infographic)

Az északi fény (aurora borealis) az Északi-sarkhoz közeli szélességi körök egén látható, míg a déli párja, a déli fény (aurora australis) az ellentétes sarkon látható.

Mi okozza a sarki fényt?

A Föld belső szilárd vas-nikkel magja körül kering egy olvadt réteg, mely mozgás elektromos energiát termel, és mágneses mezőt generál. Ez a tér az északi és a déli mágneses póluson éri el a felszínt, kilép az űrbe, és védőburkot (magnetoszférát) képez a Föld körül. A napszél egészen eldeformálja ezt a burkot, a Föld túlsó oldalán egész kicsúcsosodik.

Ez a burok megvédi a Földet a Nap káros sugaraitól, eltérítik azokat a mágneses mező körül. A részecskék nagy része így elkerüli a Földet, de egy részük csapdába esik a pólusoknál. Itt ezek az elektromosan töltött részecskék belépnek a Föld légkörének felsőbb rétegeibe, ott összeütköznek a semleges részecskékkel, ezzel létrehozzák a káprázatos fényt. Oxigénnel való ütközés jellemzően vörös, zöld, míg nitrogénnel való ütközés kékes ibolya színt eredményez

Hol és hogyan látható?

A sarki fény jellemzően a pólusokat körülvevő 3000 km-es átmérőjű gyűrűn belül figyelhető meg. A Nap aktivitása, mint például a koronakidobódás hatására előfordulhat, hogy ettől távolabb, alacsonyabb szélességi körökön is láthatók. A sarki fény a Föld felszíne felett 100-400 km-es magasságban észlelhető, a földről nézve olyan, mint egy függöny, mely leereszkedik az égből.

Más bolygók sarki fényei

A Naprendszer más bolygóin is tapasztalható sarki fény. A gázóriásnak, a Jupiternek például összetett mágneses légköre van, mely kölcsönhatásban áll nagy holdjaival. A Hubble távcső felvételén láthatjuk a Jupiter pólusa felett megjelenő sarki fényt, továbbá láthatunk még olyan izzó pontokat is, melyeket a nagy holdakkal (Io, Ganymede és Európa) való mágneses kapcsolat eredményez.

A Cassini Szaturnuszról készített felvételén az infravörös fény mindhárom tartománya megjelenik, a vörös, a zöld, és a kék. A Szaturnusz pólusa körül pedig izzik a zöld sarki fény.

Élhető zóna

forrás: How Habitable Zones for Alien Planets and Stars Work (Infographic)

A csillagászok az idegen csillagok kutatása kapcsán újravizsgálták az élhető zóna, "Goldilocks zóna" határait. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy korábban azok a bolygók is lakhatók lehettek, melyek közelebbi pályákon keringenek csillagjukhoz, de a növekvő napenergia által elszabadult üvegház hatása magasabb, mint gondolták.

Vegyük példának a Vénuszt.

Ha egy bolygó túl közel kering a csillagához, az elszabadult üvegház hatás hihetetlenül magas felszíni hőmérséklet okoz. Ennek hatására az óceánok elpárolognak, elforrnak. A vastag vízgőz felhők beengedik a Nap infravörös (hő) sugarait, és csapdába is ejtik, ezzel még inkább növelve a hőmérsékletet. Így bár a Vénusz hasonló méretű, mint a föld, felszíne az elszabadult üvegház hatás miatt lakhatatlan.

Az idő múlásával a Nap energiája egyre nőni fog, ezzel ki fogja tolni az élhető zóna belső határát.  A zónától közelebb a Naphoz a feltételek túl forrók folyékony víz jelenlétéhez, a határon túl pedig  túl hideg. Jelenleg a zóna belső határa a Nap-Föld távolság 95%-ánál kezdődik, a Marson túl ér véget. 1 milliárd év múlva a Föld is beljebb fog esni ezen a határon, és a Vénuszhoz hasonlóan itt is el fog szabadulni az üvegház hatás.

Föld belseje

A Föld a Naptól számított harmadik kőzetbolygó (átlagos távolság 150 millió km, 8 fényperc), mérete alapján viszont a legnagyobb. Egyenlítői átmérője 12 756 km, tömege 5,9742x10²⁴ kg.

Felszíni körülmények:

Atmoszféra: 100 km vastag légkör 78 %-a nitrogén, 21 %-a oxigén, és egyéb gázok

Átlag hőmérséklet: 15°C 

Felszíni gravitáció: 9,81 m/s²
Tengelydőlése: 23,45 fok

A Föld belsejét egy rendkívül forró vas-nikkel mag alkotja. A belső mag szilárd, melyet körülvesz egy olvadt vas réteg, a külső mag. A mag valamivel forróbb lehet, mint a Nap felszíne (5800°C). Eddigi becslések szerint 6000°C lehet a szilárd és olvadt mag határán a hőmérséklet, erre a vas olvadási fokából következtettek. A mag hője a bolygó születéséből, és az itteni radioaktív elemek bomlásából ered. Az olvadt vas réteg cirkulál a szilárd rétegen, ami mágneses mezőt generál.

A magot egy vastag szilikátos réteg, a köpeny veszi kerül. A mag hője konvekciós áramlatokat gerjeszt, ami a forró kőzetet a felszín felé hajtja, a hűvösebb kőzet pedig elfoglalja ennek helyét.

A bolygó felszíne a köpeny, vastagsága  a kontinensek vastag rétegétől az óceánok vékony rétegéig változik. A kéreg különböző méretű tektonikus lemezekre törött, ami fontos szerepet tölt be a hőmérséklet szabályozásban, a felesleges hő ezek találkozásánál távozhat.

Forrás

Föld

A Naptól számított harmadik bolygó nem más, mint otthonunk, a Föld. Igazán érdekes megfigyelni, mik is azok a jellemzők, amik lehetővé teszik, hogy a Föld legyen a Naprendszerben az élet oázisa.

A Föld a Naptól 150 millió kilométeres távolságban (8 fénypercnyire) kering egy szinte tökéletesen kör alakú pályán. A bolygó tengelydőlése 23,45 fokos, ami az évszakok váltakozását eredményezi, hol az északi, hol a déli félteke van kitéve több napsütésnek. Ezen tengely mentén forog is, egy fordulat megtételéhez 23 óra 56 perc 4 másodperc szükséges, viszonylag egyenletesek a nappalok és éjszakák. E váltakozások miatt lehet mérsékelt a klíma, és meg tud maradni a felszínen a víz, ami az élet egyik feltétele.

A másik jellemző a tektonikus lemezek jelenléte. A többi kőzetbolygótól eltérően itt a kéreg kőzetlemezekre töredezett, ami sodródik a köpenyen. Ezek úgy működnek, mint egy szelep, a Föld belsejének felesleges hőjét elvezetik, kiengedik. Ezen felül hozzásegítenek, hogy a víz jelentős szén-dioxidot tudjon elzárni.

Védelem
A bolygót mintegy 100 km vastag atmoszféra veszi körül, ami az egyik fontos védelmi vonal a Nap káros sugarainak felfogásában. Másrészről az infravörös napsugarakat csapdába ejti (üvegház hatás), ezzel is melegíti a Földet. Légkörünk 78 százalékban nitrogént, 21 százalékban oxigént, illetve más gázokat, vízgőzt, szén-dioxidot tartalmaz. Az atmoszféra 11 km felett ritkul.

Ilyen védelmet nyújt a bolygó mágneses mezeje is. A Föld magját vas és nikkel alkotja. Belső magja szilárd, melyen cirkulál az külső olvadt vas mag, és mágneses mezőt generál. Ez a tér az északi és déli póluson éri el a felszínt, ott kilép az űrbe, és burokként körbeveszi a Földet, ami eltéríti a Nap káros sugarait.
A Hold is nagy szerepet tölt be a bolygó védelmében, rengeteg aszteroida-becsapódástól menti meg a Földet, amiről a felszínét tarkító kráterek tanúskodnak.

Bolygónk legkülönlegesebb jellemvonása a felszínén virágzó élet, és annak sokszínűsége. A történelem során gyakran veszélyeztették a Földet természeti katasztrófák, melyek az akkori létező fajok nagy részét megsemmisítették. A bolygó mégis visszaállította törékeny egyensúlyát, újra lehetővé téve az élet elterjedését.

A Föld az egyetlen hely a Naprendszerben, mely az ember számára megfelelő életfeltételeket nyújt.

Forrás

Holdak a Naprendszerben

Miért nincs a Merkúrnak és a Vénusznak holdja?

A látszat ellenére ez a két bolygó képviseli a kőbolygók normál állapotát, a Föld és a Mars pedig kivétel.

A Mars két kis holdja (Phobosz és Deimosz) azért jött létre, mert elkószáltak az aszteroida övből, és a bolygó gravitációja csapdába ejtette őket. A Föld Holdja pedig valamikor bolygónk történelmének az elején jött létre egy kozmikus ütközés eredményeként.

A fiatal kőzetbolygók nem gyűjtöttek elég törmeléket maguk köré ahhoz, hogy természetes holdak alakuljanak ki belőle, a jeges törmelék pedig, amiből a gázóriások holdjai jöttek létre, ilyen közel a Naphoz, nem tudnak megmaradni.

Forrás

Vénusz belseje

forrás: Inside the Planet Venus (Infographic)

A Vénuszt szabad szemmel is jól láthatjuk a hajnali és az esti égbolton. A hasonló méretei miatt gyakran nevezik a Föld ikertestvérének, de az űrmissziók felfedezései szerint a körülmények itt igazán kellemetlenek.

Vastag légkörének 96,5%-a szén-dioxid, 3,5%-a nitrogén

Felszíni körülmények
Légnyomás: a földi 90-szerese
Hőmérséklet: 465°C
Szél: erősebb, mint 100m/s

Gravitáció a földi 0,9 szerese. Egy kosárlabdázó a Földön 3 méterre tud zsákolni, ez a magasság a Vénuszon alig több.

Fém mag: Nem tudjuk, hogy a Vénusz magja szilárd-e. A Vénusznak gyenge a mágneses mezeje, amit valószínűleg nem a mag mozgása gerjeszt, ellentétben a Földdel.

A Vénusz átmérője 12100 km, ami alig kisebb, mint a Földé. 

Vénusz

Vénusz

A Naprendszer második bolygója a Vénusz. A Föld "ikertestvérének" szokták nevezni, mivel a méreteket illetően elég hasonlóak. Ugyanakkor jobban megvizsgálva kiderül, hogy az ottani körülmények pokoliak, az egész Naprendszer szinte leghalálosabb környezeti körülményei uralkodnak itt.

Naptól mért átlagos távolsága 108 millió kilométer (2,3 fényperc), vagyis közelebb kering a Naphoz, mint a Föld (150 millió km). 12 104 kilométeres átmérőjével csak egy kicsit kisebb, mint a Föld. A Vénuszon egy év 225 földi napig tart, ami rövidebb, mint amennyi idő alatt megfordul saját tengelye körül. Egy vénuszi nap 243 földi napnak felel meg. Érdekesség, hogy a Vénusz a többi bolygóhoz képest ellentétes irányba, visszafelé forog. Több elmélet közül az egyik szerint a bolygó "fejjel lefelé" áll, mivel egy hatalmas ütközés megfordította.

Atmoszférája vastag, fullasztó, nagyrészt szén-dioxid (CO2) alkotja, ami miatt a felszíni nyomás százszorosa a Földiének. Ebben az üvegházhatásban a felszíni hőmérséklet 464℃-ra forrósodik. A légkörből kicsapódik a kénsav, savas esők jönnek létre, a felszínt mégsem érik el, addigra elpárolognak. 

Van rá bizonyíték, hogy valaha a Vénusz felszínét is óceánok borították. De a felszíni vizek párologtak, a vízpára bár átengedte a napsugarakat, a hőt viszont csapdába ejtette, így a hőmérséklet egyre magasabb lett, míg végül minden víz elforrt. A vízgőzből az UV-sugárzás oxigén és hidrogén atomokat hasított, amit a napszél könnyedén elfújt. Így nem volt, ami megkösse a vulkánok szén-dioxidját, a globális felmelegedés tovább erősödött. 

Felhők borította Vénusz

A Vénuszt vastag felhőréteg borítja, a legfelsőbb rétegek káprázatosan fényesek, a napfény mintegy 80 százalékát visszaverik. Az űrkorszak kezdetéig így rejtve maradttak előttünk felszínének titkai, mivel a felhőrétegen csak az űrszondáról indított rádióhullámok tudtak áthaladni, a felszínről képet adni. Kiderült, hogy hatalmas vulkánok uralják a felszínt, és meglepően kevés a kráter. Vagyis a mostani felszín elég fiatal, amit a vulkánok formálnak. A bolygón nem találni a Földéhez hasonló tektonikus lemezeket, vagyis a bolygó nem tud "szellőzni". A felszín alatt összegíűlik a hő, a belső nyomás néhány száz millió évente túl erős lesz, mire forró láva tör a felszínre, átformálva a teljes felszínt.

Mítoszok és legendák

A görögök először azt hitték, hogy a Vénusz két külön objektum. A reggeli égen Phoszphorosznak (hajnali csillag), az estin Heszperosznak (esti csillag) hívták. Majd, mikor rájöttek, hogy egy  ugyanazon bolygóról van szó, a görögök szépség és szerelem istennője után Aphroditénak nevezték el. Római megfelelője Vénusz. Ez az egyetlen bolygó, melyt nem isten, hanem istennő után neveztek el.

Hogyan találom meg?

A Vénusz a legragyogóbb bolygó az égen, este a nyugati, hajnalban a keleti égbolton jelenik meg. Megtalálásához nem kell különösebb segítség, hiszen messze fényesebb a többi bolygónál és csillagnál.
Amíg bejárja a két legnagyobb kitérése közötti utat, 5 hónap telik el, majd ez után 13 hónapnak kell eltelnie, hogy újból az esti elongációhoz érjen. Ennyi időbe telik, mire megkerüli a Napot.

Forrás

Belső bolygók

Belső - külső bolygók

A Naprendszer bolygóit attól függően, hogy a Föld pályáján belül vagy kívül keringenek-e, belső- illetve külső bolygókra osztjuk. A külső bolygók hosszú, lassú köröket írnak le az égen, míg a belsők gyors hurkok mentén haladnak.

Belső bolygók a Merkúr és a Vénusz, melyek közelebb keringenek a Naphoz, mint a Föld. A Napot sosem hagyják el elég nagy szögben ahhoz, hogy sötét égbolton figyelhessük meg őket (Vénusz 47 fok, Merkúr 28 fok). Alkonyatkor, röviddel napnyugta után, és hajnalban, röviddel napkelte előtt tűnnek fel. Innen származik a Vénusz másik elnevezése: Esthajnal csillag.

A Földről nézve a belső bolygókat több nevezetes pontot is megfigyelhetünk, melyen áthaladnak. Amikor egy bolygó a Földhöz képest a Nap túloldalán helyezkedik el, azt felső együttállásnak (konjukciónak) nevezzük, amikor pedig a Napnak a Földdel megegyező oldalán található, azt alsó együttállásnak. 

Az alsó együttállástól keletre és nyugatra található a keleti- illetve a nyugati kitérés (elongáció), az a pont, ahová érve a bolygó a legmesszebb van a Naptól, a Nap Föld bolygó által bezárt szög a legnagyobb.

Érdekes jellegzetességük még a fázis változás, ugyan úgy, mint a Holdunknál. Fázis a bolygónak a megfigyelő által látható, Nap által megvilágított felszínének része.

A belső bolygók akkor a legragyogóbbak, amikor félúton járnak a legnagyobb kitérésük, és az alsó együttállás között, mivel ilyenkor a látható napos oldal és a Föld közelség kombinációja még jobb hatást eredményez.

Forrás

Merkúr belseje

forrás: Inside Planet Mercury (Infographic)

A Naphoz legközelebb eső bolygónak 4879 km az átmérője, ami körülbelül kétötöde a Föld átmérőjének, és éppen nagyobb, mint a Holdé. 

A Nap körül megtett két teljes kör alatt mintegy háromszor fordul meg tengelye körül (1 fordulat 59 földi nap, 1 Napkör 88 földi nap).

Nincs számottevő légköre: rendkívül kis mennyiségű hélium, hidrogén, oxigén és nátrium

Felszíni körülmények
Légnyomás: nincs
Hőmérséklet: 450°C, a Nappal ellentétes oldalon pedig -170°C 
Szél: nincs

A gravitáció 0,38 szorosa a földiének. A Földön egy kosárlabdázó 10 láb (3 méter) magasra tud zsákolni, ez a magasság a Merkúron 26 láb, vagyis több mint 8 méter.

Fém mag: A bolygó folyékony vas magja a sugarának háromnegyedét teszi ki.

Merkúr

A Naphoz legközelebb eső, legkisebb valódi bolygó a Merkúr. A bolygó egy erősen elliptikus (nyújtott) pályán kering a Nap körül, ami a Naprendszer síkjához képest 8 fokkal elbillen. Ezt a Nap közelsége és a többi bolygó gravitációs hatása okozza. Egy teljes kör megtételéhez 88 földi nap, tengelye körüli fordulathoz pedig 59 földi nap szükséges. Rendkívül fürge ez a bolygó, 50km/s sebességgel száguld a Nap körül. Szinte tökéletesen kötött keringése (a tengely körüli fordulathoz és a keringéshez ugyanannyi idő szükséges) miatt régen azt gondolták, hogy mindig ugyanazt a felét fordítja a Nap felé, mint azt tapasztaljuk a Föld-Hold esetében is. Ez majdnem igaz is.

A rövid év, hosszú nap következtében a bolygó legtöbb pontjáról csak kétévente egyszer látható a napkelte, amikor a keringés és a forgás fázisa éppen egybeesik. A Nap nagyon lassan halad az egén, és a napsütés iránya is változik. Sőt, amikor az elliptikus pálya miatt Naphoz közelebb jár, és keringése felgyorsul, a Nap elindul az egén visszafelé, így egyes helyeken kettős napkelte vagy napnyugta tapasztalható.

A Merkúrt eddig csupán egyetlen szonda látogatta meg, a Mariner 10, így közelről csak az egyik félgömböt láthatta. Azóta ezt a tüzes világot nem háborgatta ember. A Naphoz közeli, 18-28 fokos kitérése miatt a földi megfigyelés is nehézkes.

A bolygó felszíne a Holdéhoz hasonló, de egyenletesebben szürke, sűrűn kráterezett. A krátereket azonnal ki is töltötte a feltörő kőzetanyag, így belsejük sima. Nem találunk viszont a Holdra jellemző "tengereket", nagy sötét foltokat, így itt a kőzetnek kevesebb lehet a vas- és titántartalma.

Mivel ilyen közel van a Naphoz, a napsütötte felszíne 425 °C-ra melegszik fel, vagyis megolvadna az ólom, éjszakai oldalon viszont -170 °C-ra hűl le.

Ha volt is valaha légköre a bolygónak, azt a napszél már régen elfújta, elszökött a gyenge gravitáció miatt. Ez a gravitációs erő azonban mégis erős a Merkúr méretéhez képest, valamint mágnesen mezeje is van, ezek együtt nagyméretű vasmag létére utalnak.

Mítoszok és legendák

Merkúr-Hermész

Milyen találó, hogy épp a Merkúr nevet kapta ez a gyors bolygó. A római mitológiában Merkúr volt az istenek fürge, szárnyas hírnöke. A görög mitológiában Hermész a megfelelője, akinek szárnyas kalapja, szárnyas szandálja van, kezében pedig egy botot tart, melyen kígyók tekergőznek, a caduceust. Merkúr a kereskedelem istene, nevét máig felfedezhetjük sok kereskedelemmel kapcsolatos területen.

Hogyan találom meg?

A Merkúrt akkor lehet legjobban megfigyelni, ha a Naptól számított kitérése a legnagyobb, 28 fokos. A legjobb alkalmak, amikor a Nap meredeken kel és nyugszik, ezért a virradat és az alkonyat rövid ideig tart. A tavaszi időszakban, a márciusi-áprilisi alkonyati égen láthatjuk, az őszi, szeptemberi-októberi időszakban pedig hajnalban. Ha pontosan tudjuk, mikor a legnagyobb ez a kitérés, ez időben előtte, és utána akár egy hétig is figyelhetjük. 

Forrás

Nap felépítése

Nap felépítése

A Nap belsejét három réteg alkotja. 

Központi magjában zajlik a magfúzió, mely során Hidrogén alakul át Héliummá fúziós reakcióban. Mindez hihetetlenül sűrű és forró, 15 millió ℃. A folyamatban felszabaduló energia fotonnak nevezett elektromágneses sugárzásként kifelé törekszik. A Nap belső anyaga ezeket a gamma sugarakat azonnal el is nyeli, majd újra kisugározza, ezzel fűtve a magot. A gamma sugarak energiája folyamatosan csökken.

A gamma sugarak végül kikerülnek a Nap magjából a sugárzási zónába (ez a Nap sugarának 2/3-a), energiájuk tovább csökken, átalakul röntgensugárrá és ultraibolya sugárrá.

A külső réteget elérve a Nap felsőbb, kevésbé sűrű régiói felé száll, miközben a hűvösebb anyag felülről lefelé süllyed. A konvekciós zónának ez a keringő mozgása juttatja ki az energiát a Napból.

A fotonok hatalmas energiája a Napból már alacsony ultraibolya (látható fény) és infravörös (hő) sugárzás formájában távozik.

A Nap látható felszíne a fotoszféra. Egyszínű, vakító korongnak látszik, szűrőkkel azonban láthatóvá tehető a valódi kép, megjelennek a napfoltok. Azért látszanak feketének, mert mintegy 2000 ℃-kal alacsonyabb a hőmérsékletük (3800 ℃), mint a környező felszínnek. 

A Nap anyagát gáz alkotja, így lehetséges, hogy a pólusain lassabban forog, mint az egyenlítő tájékán. Míg a pólusokon 34, addig az egyenlítőnél 25 nap alatt fordul meg. Ettől mágneses mezeje összegabalyodik, vörös gázból álló hurok jön létre, mely jól kirajzolódik a fényes háttér előtt. A hurok átnyomul a fotoszférán, ás napfoltpárt hoz létre, így hatalmas energia szabadulhat el napkitörés, vagy korona-anyagkidobódás formájában. Ez átsöpör a Naprendszeren, mikor eléri a Földet, részecskemezőt hullat a bolygó mágneses mezejére. 

Napkitörés

Ezek a napkitörések megzavarhatják a rádióhullámok terjedését, ugyanakkor egyben létrehozzák a látványos északi (aurora borealis) és déli (aurora australis) fényt.

Északi fény

Forrás

Nap

"Minden csillag egy főnix, sorsa, hogy egyszer saját hamvaiból támadjon fel."(Carl Sagan)

Nap

4,6 milliárd évvel ezelőtt a Tejútrendszer egyik élete végén járó csillaga szupernova robbanással levetette burkát, ezzel a lökéshullámmal megzavarta egy addig békésen lebegő por- és gázfelhő kényes egyensúlyát. Ez a szoláris köd 400 millió év alatt összeomlott, a növekvő gravitáció összehúzta a felhő anyagát. A középpontjában drámaian megemelkedett a hőmérséklet és a nyomás, míg végül egy tüzes nukleáris robbanással megszületett a Nap.

A Nap egy kisebb fajta, stabil csillag. Energiáját nukleáris reakcióból nyeri. A szinte kizárólag Hidrogén gázból álló Nap anyaga magfúzióban alakul át Héliummá. Ez a reakció több millió ℃-on zajlik, a felszabaduló hatalmas mennyiségű energia pedig kifelé áramlik. A Nap mégsem robban fel, mert egyben tartja a magot körülvevő anyag gravitációja. Így a befelé irányuló gravitáció ellensúlyozza a kifelé irányuló erőt.

Napunk majd 5 milliárd éves, középkorúnak számít, vagyis szerencsénkre életének stabil szakaszában jár. Minden másodpercben 4 millió tonna anyagot alakít tiszta energiává (napsugárzássá, látható fénnyé), amivel ellátja az egész Naprendszert.

Adatok:
A Tejútrendszer középpontjától 26 000-28 000 fényévre található.
Egyenlítői átmérője 1,4 millió km 
Földhöz viszonyított nagysága: 1,3 milliószor nagyobb
Tömege: 2,2 x 10²⁷ tonna (Föld 333 000-szerese)
Gravitáció: 273,95 m/s²  (Föld 27,9-szerese)
Egy fordulathoz szükséges idő: sarkokon 34 nap, egyenlítőnél 25 nap
Felszíni hőmérséklet: 5500 ℃ (9932 °F)
Maghőmérséklet: 15 millió ℃ (27 millió °F)
Összetétel: 92,1 % Hidrogén, 7,8 % Hélium, 0,1% egyéb

A Nap tartalmazza a Naprendszer teljes anyagának 98,4 %-át.

Forrás

Naprendszer

Ha tiszta időben az eget kémleljük, láthatóvá válik a Tejút. A Tejút egy hatalmas galaxis, melyet több, mint 100 milliárd csillag alkot. Közülük egy a mi Napunk (az Orion-karban helyezkedik el). Az egész galaxis forog a szimmetriatengelye körül, egy fordulat megtételéhez 225-250 millió év szükséges. A Nap kering a központ körül, ez a folyamat felnagyított mása annak, ami a Naprendszerben történik.

Tejút

A Naprendszer egy összehúzódó por- és gázfelhőből született 4,6 milliárd évvel ezelőtt. Ahogy a csillagköd összehúzódott, a nagy tömegvonzás miatt forogni kezdett, középpontjában egy nukleáris robbanással megszületett a Nap, majd a környező anyag ellaposodott, és ebből a korongból formálódtak a bolygók. Ez a magyarázata annak, miért ugyanabban a síkban keringenek a bolygók.

Naprendszer

A Nap sütni kezdett, melege és napszele elolvasztotta a jeget, a könnyebb elemeket és gázokat elhajtotta, így a Naphoz közeli bolygók sűrűek, sziklásak. Messzebb viszont már elég hideg volt ahhoz, hogy a gázok kicsapódjanak, és gázóriások jöhessenek létre.

Ennek megfelelően a bolygókat két csoportba soroljuk:
A Nap és az aszteroida-öv közöttiek, a belső bolygók, kőzetbolygók, melyek mindegyike kicsi, sűrű, sziklás világ. (Merkúr, Vénusz, Föld, Mars)
A távolabbi külső bolygók pedig gázóriások, melyek hatalmas, ritkás atmoszférájú bolygók. (Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz)

A Naprendszert ez a nyolc bolygó, három törpebolygó (Ceres, Plutó, Eris),  földközeli objektumok (aszteroida, meteor) alkotják, megyek keringenek a központi csillag, a Nap körül. A bolygók körül holdak keringenek, és időnként üstökösök  kerülnek a Naprendszer külső tájairól Föld közelbe.

Méret, összetétel és felszíni körülmények tekintetében Naprendszerünk valamennyi bolygója külön világ, más-más egyedi jellegzetességekkel.

A Naprendszert egy "helioszféra" nevű burok veszi körül, ezt a buborékot a napszél hozza létre. Ennek határa messze túlnyúlik a legtávolabbi bolygó pályáján. Ezen túl már más csillagok napszelei érződnek. Sugara nagyjából 15 000-20 000 millió kilóméter.

Naprendszer méretét szemléltető modell: itt

Forrás