Hold születése

forrás: How the Moon Was Made: Lunar Evolution Explained (Infographic)

A Föld belsejéről szóló tanulmányok, és a korai Naprendszerről készült számítógépes szimulációk alapján kijelenthetjük, hogy a Napredszer kialakulását követően kevesebb, mint 100 millió évvel születhetett meg a Föld holdja.

A Naprendszer egy összehúzódó por- és gázfelhőből született 4,6 milliárd évvel ezelőtt. Ahogy a csillagköd összehúzódott, a nagy tömegvonzás miatt forogni kezdett, középpontjában egy nukleáris robbanással megszületett a Nap.

Majd a környező anyag ellaposodott, és ebből a korongból formálódtak a bolygók. Még évmilliókig gáz és por vette körül az új Napot, amit végül az erős napszél kifújt a Naprendszerből, és a bolygók növekedése megállt.

Kezdetben több bolygó alkotta a Naprendszert, mint ma, de a bolygók összeütköztek, a kisebbek beleolvadtak a nagyobbanba.

Csupán 30-50 millió évvel a Naprendszer születése után egy Mars méretű bolygó, a Theia ferde szögben nekiütközött a fiatal Földnek. Mindkét bolygó megsemmisült, de a gravitáció összetartotta őket, mígnem egyesültek egy bolygóban, a Földben, amit hatalmas kőzettörmelék vett körül.

Mi volt a Theia? A Hold kőzetek vizsgálata során megállapították, hogy a Theiát alkotó anyag az E-típusú aszteroidákkal azonos, ami jó fényvisszaverő tulajdonságú ensztatit kondritos anyag. Az oxigén-izotópos vizsgálatokkal kimutatták, hogy mind a Föld, mind a Hold anyaga 50-50 %-ban tartalmaz a Theiából és a korábbi Földből anyagokat. Ezzel igazolni látszik az összeütközés elmélet.

A Földet körülvevő törmelékből két hold formálódott, a kisebbik átmérője 1000 km volt. A Naprendszer keletkezését követően kürölbeblül 100 millió évvel a Föld két holdja összeütközött. A kisebbik beborította a másik féltekéjét.

4,1-3,8 milliárd évvel ezelőtti időszakban a Holdat rengeteg aszteroida becsapódás érte, melyek létrehozták a Holdra olya jellemző kráterekkel szabdalt fennsíkokat, és a vulkáni láva borította "tengereket". (Mivel a tengerek lávája 3,8 milliárd évvel ezelőtt szilárdult meg, így kevesebb kráter borítja, mint a fennsíkokat.)

"Szuperhold" és "imbolygás"

forrás: How the 'Supermoon' Looks (Infographic)

Szuperhold!

A tudomány nem ismeri el a "szuperhold" fogalmát, ők erre a jelenségre a "perigee moon" kifejezést használják, vagyis a Hold földközelben van.

A Hold pályája nem tökéletesen kör alakú, ezen az elliptikus pályán a Hold időnként közelebb kerül a Földhöz, mint máskor. Amikor a Hold perigeumban tartózkodik, akkor van legközelebb a Földhöz. Amikor a földközeli Hold és a telihold egybeesik, akkor lenne...szuperhold!

Hold pályája

A Hold apogeumban 405 696km-re van a Földtől, perigeumban pedig 363 104km-re. Ekkor a Telihold 14%-kal nagyobbnak, és 30%-kal fényesebbnek tűnik, mint a legtávolabbi Teliholdkor. Ez azonban szabad szemmel nem érzékelhető. 

A horizont felett a kelő Telihold viszont tényleg nagyobbnak hat, ezt hívják holdillúziónak, ami csupán optikai csalódás.

Egy másik érdekes jelenség a Hold "imbolygása".

A Holdnak állandó a tengelyforgási sebessége, de keringése földközelben gyorsabb, földtávolban pedig lassabb. Így hol a keleti, hol a nyugati pereméből látunk többet, ez a hosszúsági libráció. A holdpálya 5°-os szöget zár be az ekliptikával, a Hold forgástengelye pedig 1,5°-ot a pályasíkjára állított merőlegessel. Így hol az északi, hol pedig a déli részére látunk rá jobban, ez a szélességi libráció. A Hold felszínének így már 59%-a figyelhető meg a Földről.

Hold belseje

forrás: Inside Earth's Moon (Infographic)

Természetes úti társunk, a Hold mindig ugyanazt az arcát mutatja a Föld felé, mivel egy Föld körüli kör megtételéhez pontosan ugyanannyi idő kell, mint amennyi egy fordulathoz (27,3 földi nap). A Föld felöli oldal sötét síkságait tengereknek hívjuk, és vulkanikus működés eredményei. Az első holdra szállás helye is egy ilyen "tengeren", a Nyugalom tengerén történt (Apollo 11, 1969. július 20. személyzet: Neil Armstrong, Buzz Aldrin, Michael Collins).

Felszíni körülmények

Légnyomás: nincs, gravitációja nem elég erős ahhoz, hogy légkör tudjon megtartani.

Hőmérséklet: az egyenlítő mentén az éjszakai -173 ℃ és a nappali 127 ℃ között mozog

Gravitáció a földi 0,17 szerese. Egy kosárlabdázó a Földön 3 méterre tud zsákolni, ez a magasság a Holdon 18 méter lenne.

Felépítése: Kicsi, szilárd vas belső mag, melyet folyékony külső mag, részben olvadt burok vesz körül, vastag köpeny és a kéreg.

A Hold átmérője 3474 km, ami a Földének az egynegyede.
A Földtől 400 000 km-re kering.

James Irwin űrhajós a Holdon, Apollo 15, 1971. augusztus 15.

Hold

Hold

A Föld természetes kísérője a Hold, tőle 400 000 km-es távolságra kering.

Föld-Hold

 A kőzetbolygók közül csak a Földnek van ilyen nagy holdja, átmérője 3476 km, ami a Földének egynegyede, tömege a földi nyolcvanad része, térfogata pedig ötvened része. Holdunk a holdak között óriásinak számít, csak a gázóriásoknak vannak nála nagyobb holdjai. Holdak. 

Kettejük közötti kapcsolat nagyon erős, kölcsönösen hatnak egymásra. Attól függetlenül, hogy mindennapi életünk része a Hold fázisainak változása, magára az életre is hatalmas hatást gyakorol. A régi időkben a Hold ciklusain alapultak a naptárak, számos élőlény életciklusait, szaporodását is a Hold befolyásolja.

De ennél lényegesebb hatás az árapályrendszer.

A Föld felszínének legnagyobb részét víz borítja, melyet a Hold gravitációja könnyedén elmozdít. Közvetlenül a Hold alatt a vízréteg kitüremkedik, egy púp jön létre, az ellentétes oldalon pedig ennek ellenkezője. A Hold tömegvonzása naponta kétszer okoz apályt és dagályt. Érdekes, hogy bár a Nap sokkal messzebb van a Földtől, a tömege is sokkal nagyobb, így ő is dagályokat idéz elő a gravitációjával. A Nap és a Hold egymáskoz viszonyított helyzete így módosítja a dagályok méretét, szökődagályok és vakárak jönnek létre. Újhold és Telihold idején nagyon magasak a dagályok, alacsonyak az apályok, míg első és utoldó negyed idején a dagályok ellaposodnak, a Nap gravitációja a Holdé ellen hat.

A Föld viszont sokkal erősebb gravitációs hatást gyakorol a Holdra, mint fordítva. A Holdon nincsenek tengerek, így ott a kőzetek nyomódnak össze, surlódnak egymáshoz. Az évek alatt ez a hatás azt eredménezte, hogy a Hold forgási sebessége lelassult, és elérte ezt a pontot, ahol a forgási és keringési idő megegyezik. Így a Hold egyik arcát folyton a Föld felé mutatja, Túloldala addig rejtve maradt, amíg Luna-3 1959-ben fel nem derítette.

Hold "sötét" oldala

A Holdat a Föld pajzsának is tartják, a Föld pályáját keresztező üstökösök és aszteroidák jelentős részét felfogja. Stabilizálja a Földet, hozzásegít, hogy a Nap körüli pályán haladva a Föld 23,5 fokos tengelydőlése ne változzon 1 foknál nagyobb mértékben. Igazán ellenséges körülményeket tudna okozni a nagy változás, mint páldául a Mars esetében, ahol ezt eredményezi a 15 és 35 fokos szélsőértékek közötti ingadozás.

A Hold születésére több elképzelés közül a "Big Splash" elmélet látszik indokolni, miért is halad a Hold kifelé csavarodó spirálban, és ezzel összefüggésben miért lassul a Föld forgása.

Nem sokkal keletkezése után a Földnek nekicsapódott egy Mars méretű bolygó, a Theia, mely a Naprendszer ugyanezen részén keletkezett. Az ütközés során a két bolygó összeolvadt, és a köpenyből kiszakadó anyag a Föld körül összeállt, megszületett a Hold.

Hold születése

Mítoszok és legendák

A görögök holdistennője, az éjszaka királynője Szeléné. Szeléné igaz szerelme Endümion, egy pásztor volt, bár Zeusz is udvarolt neki. Zeusz adományozott örök fiatalságot Endümionnak, de úgy, hogy a Latmosz-hegy barlangjában örök álomba szenderítette. Itt Szeléné minden éjjel meglátogatta, és megcsókolta.

Szeléné római megfelelője Luna, később Diana.

Szeléné

Forrás

Bolygók holdjai vs. Hold

link

Aurora - Sarki fény

forrás: Aurora Guide: How the Northern Lights Work (Infographic)

Az északi fény (aurora borealis) az Északi-sarkhoz közeli szélességi körök egén látható, míg a déli párja, a déli fény (aurora australis) az ellentétes sarkon látható.

Mi okozza a sarki fényt?

A Föld belső szilárd vas-nikkel magja körül kering egy olvadt réteg, mely mozgás elektromos energiát termel, és mágneses mezőt generál. Ez a tér az északi és a déli mágneses póluson éri el a felszínt, kilép az űrbe, és védőburkot (magnetoszférát) képez a Föld körül. A napszél egészen eldeformálja ezt a burkot, a Föld túlsó oldalán egész kicsúcsosodik.

Ez a burok megvédi a Földet a Nap káros sugaraitól, eltérítik azokat a mágneses mező körül. A részecskék nagy része így elkerüli a Földet, de egy részük csapdába esik a pólusoknál. Itt ezek az elektromosan töltött részecskék belépnek a Föld légkörének felsőbb rétegeibe, ott összeütköznek a semleges részecskékkel, ezzel létrehozzák a káprázatos fényt. Oxigénnel való ütközés jellemzően vörös, zöld, míg nitrogénnel való ütközés kékes ibolya színt eredményez

Hol és hogyan látható?

A sarki fény jellemzően a pólusokat körülvevő 3000 km-es átmérőjű gyűrűn belül figyelhető meg. A Nap aktivitása, mint például a koronakidobódás hatására előfordulhat, hogy ettől távolabb, alacsonyabb szélességi körökön is láthatók. A sarki fény a Föld felszíne felett 100-400 km-es magasságban észlelhető, a földről nézve olyan, mint egy függöny, mely leereszkedik az égből.

Más bolygók sarki fényei

A Naprendszer más bolygóin is tapasztalható sarki fény. A gázóriásnak, a Jupiternek például összetett mágneses légköre van, mely kölcsönhatásban áll nagy holdjaival. A Hubble távcső felvételén láthatjuk a Jupiter pólusa felett megjelenő sarki fényt, továbbá láthatunk még olyan izzó pontokat is, melyeket a nagy holdakkal (Io, Ganymede és Európa) való mágneses kapcsolat eredményez.

A Cassini Szaturnuszról készített felvételén az infravörös fény mindhárom tartománya megjelenik, a vörös, a zöld, és a kék. A Szaturnusz pólusa körül pedig izzik a zöld sarki fény.

Élhető zóna

forrás: How Habitable Zones for Alien Planets and Stars Work (Infographic)

A csillagászok az idegen csillagok kutatása kapcsán újravizsgálták az élhető zóna, "Goldilocks zóna" határait. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy korábban azok a bolygók is lakhatók lehettek, melyek közelebbi pályákon keringenek csillagjukhoz, de a növekvő napenergia által elszabadult üvegház hatása magasabb, mint gondolták.

Vegyük példának a Vénuszt.

Ha egy bolygó túl közel kering a csillagához, az elszabadult üvegház hatás hihetetlenül magas felszíni hőmérséklet okoz. Ennek hatására az óceánok elpárolognak, elforrnak. A vastag vízgőz felhők beengedik a Nap infravörös (hő) sugarait, és csapdába is ejtik, ezzel még inkább növelve a hőmérsékletet. Így bár a Vénusz hasonló méretű, mint a föld, felszíne az elszabadult üvegház hatás miatt lakhatatlan.

Az idő múlásával a Nap energiája egyre nőni fog, ezzel ki fogja tolni az élhető zóna belső határát.  A zónától közelebb a Naphoz a feltételek túl forrók folyékony víz jelenlétéhez, a határon túl pedig  túl hideg. Jelenleg a zóna belső határa a Nap-Föld távolság 95%-ánál kezdődik, a Marson túl ér véget. 1 milliárd év múlva a Föld is beljebb fog esni ezen a határon, és a Vénuszhoz hasonlóan itt is el fog szabadulni az üvegház hatás.

Föld belseje

A Föld a Naptól számított harmadik kőzetbolygó (átlagos távolság 150 millió km, 8 fényperc), mérete alapján viszont a legnagyobb. Egyenlítői átmérője 12 756 km, tömege 5,9742x10²⁴ kg.

Felszíni körülmények:

Atmoszféra: 100 km vastag légkör 78 %-a nitrogén, 21 %-a oxigén, és egyéb gázok

Átlag hőmérséklet: 15°C 

Felszíni gravitáció: 9,81 m/s²
Tengelydőlése: 23,45 fok

A Föld belsejét egy rendkívül forró vas-nikkel mag alkotja. A belső mag szilárd, melyet körülvesz egy olvadt vas réteg, a külső mag. A mag valamivel forróbb lehet, mint a Nap felszíne (5800°C). Eddigi becslések szerint 6000°C lehet a szilárd és olvadt mag határán a hőmérséklet, erre a vas olvadási fokából következtettek. A mag hője a bolygó születéséből, és az itteni radioaktív elemek bomlásából ered. Az olvadt vas réteg cirkulál a szilárd rétegen, ami mágneses mezőt generál.

A magot egy vastag szilikátos réteg, a köpeny veszi kerül. A mag hője konvekciós áramlatokat gerjeszt, ami a forró kőzetet a felszín felé hajtja, a hűvösebb kőzet pedig elfoglalja ennek helyét.

A bolygó felszíne a köpeny, vastagsága  a kontinensek vastag rétegétől az óceánok vékony rétegéig változik. A kéreg különböző méretű tektonikus lemezekre törött, ami fontos szerepet tölt be a hőmérséklet szabályozásban, a felesleges hő ezek találkozásánál távozhat.

Forrás

Föld

A Naptól számított harmadik bolygó nem más, mint otthonunk, a Föld. Igazán érdekes megfigyelni, mik is azok a jellemzők, amik lehetővé teszik, hogy a Föld legyen a Naprendszerben az élet oázisa.

A Föld a Naptól 150 millió kilométeres távolságban (8 fénypercnyire) kering egy szinte tökéletesen kör alakú pályán. A bolygó tengelydőlése 23,45 fokos, ami az évszakok váltakozását eredményezi, hol az északi, hol a déli félteke van kitéve több napsütésnek. Ezen tengely mentén forog is, egy fordulat megtételéhez 23 óra 56 perc 4 másodperc szükséges, viszonylag egyenletesek a nappalok és éjszakák. E váltakozások miatt lehet mérsékelt a klíma, és meg tud maradni a felszínen a víz, ami az élet egyik feltétele.

A másik jellemző a tektonikus lemezek jelenléte. A többi kőzetbolygótól eltérően itt a kéreg kőzetlemezekre töredezett, ami sodródik a köpenyen. Ezek úgy működnek, mint egy szelep, a Föld belsejének felesleges hőjét elvezetik, kiengedik. Ezen felül hozzásegítenek, hogy a víz jelentős szén-dioxidot tudjon elzárni.

Védelem
A bolygót mintegy 100 km vastag atmoszféra veszi körül, ami az egyik fontos védelmi vonal a Nap káros sugarainak felfogásában. Másrészről az infravörös napsugarakat csapdába ejti (üvegház hatás), ezzel is melegíti a Földet. Légkörünk 78 százalékban nitrogént, 21 százalékban oxigént, illetve más gázokat, vízgőzt, szén-dioxidot tartalmaz. Az atmoszféra 11 km felett ritkul.

Ilyen védelmet nyújt a bolygó mágneses mezeje is. A Föld magját vas és nikkel alkotja. Belső magja szilárd, melyen cirkulál az külső olvadt vas mag, és mágneses mezőt generál. Ez a tér az északi és déli póluson éri el a felszínt, ott kilép az űrbe, és burokként körbeveszi a Földet, ami eltéríti a Nap káros sugarait.
A Hold is nagy szerepet tölt be a bolygó védelmében, rengeteg aszteroida-becsapódástól menti meg a Földet, amiről a felszínét tarkító kráterek tanúskodnak.

Bolygónk legkülönlegesebb jellemvonása a felszínén virágzó élet, és annak sokszínűsége. A történelem során gyakran veszélyeztették a Földet természeti katasztrófák, melyek az akkori létező fajok nagy részét megsemmisítették. A bolygó mégis visszaállította törékeny egyensúlyát, újra lehetővé téve az élet elterjedését.

A Föld az egyetlen hely a Naprendszerben, mely az ember számára megfelelő életfeltételeket nyújt.

Forrás

Holdak a Naprendszerben

Miért nincs a Merkúrnak és a Vénusznak holdja?

A látszat ellenére ez a két bolygó képviseli a kőbolygók normál állapotát, a Föld és a Mars pedig kivétel.

A Mars két kis holdja (Phobosz és Deimosz) azért jött létre, mert elkószáltak az aszteroida övből, és a bolygó gravitációja csapdába ejtette őket. A Föld Holdja pedig valamikor bolygónk történelmének az elején jött létre egy kozmikus ütközés eredményeként.

A fiatal kőzetbolygók nem gyűjtöttek elég törmeléket maguk köré ahhoz, hogy természetes holdak alakuljanak ki belőle, a jeges törmelék pedig, amiből a gázóriások holdjai jöttek létre, ilyen közel a Naphoz, nem tudnak megmaradni.

Forrás

Vénusz belseje

forrás: Inside the Planet Venus (Infographic)

A Vénuszt szabad szemmel is jól láthatjuk a hajnali és az esti égbolton. A hasonló méretei miatt gyakran nevezik a Föld ikertestvérének, de az űrmissziók felfedezései szerint a körülmények itt igazán kellemetlenek.

Vastag légkörének 96,5%-a szén-dioxid, 3,5%-a nitrogén

Felszíni körülmények
Légnyomás: a földi 90-szerese
Hőmérséklet: 465°C
Szél: erősebb, mint 100m/s

Gravitáció a földi 0,9 szerese. Egy kosárlabdázó a Földön 3 méterre tud zsákolni, ez a magasság a Vénuszon alig több.

Fém mag: Nem tudjuk, hogy a Vénusz magja szilárd-e. A Vénusznak gyenge a mágneses mezeje, amit valószínűleg nem a mag mozgása gerjeszt, ellentétben a Földdel.

A Vénusz átmérője 12100 km, ami alig kisebb, mint a Földé. 

Vénusz

Vénusz

A Naprendszer második bolygója a Vénusz. A Föld "ikertestvérének" szokták nevezni, mivel a méreteket illetően elég hasonlóak. Ugyanakkor jobban megvizsgálva kiderül, hogy az ottani körülmények pokoliak, az egész Naprendszer szinte leghalálosabb környezeti körülményei uralkodnak itt.

Naptól mért átlagos távolsága 108 millió kilométer (2,3 fényperc), vagyis közelebb kering a Naphoz, mint a Föld (150 millió km). 12 104 kilométeres átmérőjével csak egy kicsit kisebb, mint a Föld. A Vénuszon egy év 225 földi napig tart, ami rövidebb, mint amennyi idő alatt megfordul saját tengelye körül. Egy vénuszi nap 243 földi napnak felel meg. Érdekesség, hogy a Vénusz a többi bolygóhoz képest ellentétes irányba, visszafelé forog. Több elmélet közül az egyik szerint a bolygó "fejjel lefelé" áll, mivel egy hatalmas ütközés megfordította.

Atmoszférája vastag, fullasztó, nagyrészt szén-dioxid (CO2) alkotja, ami miatt a felszíni nyomás százszorosa a Földiének. Ebben az üvegházhatásban a felszíni hőmérséklet 464℃-ra forrósodik. A légkörből kicsapódik a kénsav, savas esők jönnek létre, a felszínt mégsem érik el, addigra elpárolognak. 

Van rá bizonyíték, hogy valaha a Vénusz felszínét is óceánok borították. De a felszíni vizek párologtak, a vízpára bár átengedte a napsugarakat, a hőt viszont csapdába ejtette, így a hőmérséklet egyre magasabb lett, míg végül minden víz elforrt. A vízgőzből az UV-sugárzás oxigén és hidrogén atomokat hasított, amit a napszél könnyedén elfújt. Így nem volt, ami megkösse a vulkánok szén-dioxidját, a globális felmelegedés tovább erősödött. 

Felhők borította Vénusz

A Vénuszt vastag felhőréteg borítja, a legfelsőbb rétegek káprázatosan fényesek, a napfény mintegy 80 százalékát visszaverik. Az űrkorszak kezdetéig így rejtve maradttak előttünk felszínének titkai, mivel a felhőrétegen csak az űrszondáról indított rádióhullámok tudtak áthaladni, a felszínről képet adni. Kiderült, hogy hatalmas vulkánok uralják a felszínt, és meglepően kevés a kráter. Vagyis a mostani felszín elég fiatal, amit a vulkánok formálnak. A bolygón nem találni a Földéhez hasonló tektonikus lemezeket, vagyis a bolygó nem tud "szellőzni". A felszín alatt összegíűlik a hő, a belső nyomás néhány száz millió évente túl erős lesz, mire forró láva tör a felszínre, átformálva a teljes felszínt.

Mítoszok és legendák

A görögök először azt hitték, hogy a Vénusz két külön objektum. A reggeli égen Phoszphorosznak (hajnali csillag), az estin Heszperosznak (esti csillag) hívták. Majd, mikor rájöttek, hogy egy  ugyanazon bolygóról van szó, a görögök szépség és szerelem istennője után Aphroditénak nevezték el. Római megfelelője Vénusz. Ez az egyetlen bolygó, melyt nem isten, hanem istennő után neveztek el.

Hogyan találom meg?

A Vénusz a legragyogóbb bolygó az égen, este a nyugati, hajnalban a keleti égbolton jelenik meg. Megtalálásához nem kell különösebb segítség, hiszen messze fényesebb a többi bolygónál és csillagnál.
Amíg bejárja a két legnagyobb kitérése közötti utat, 5 hónap telik el, majd ez után 13 hónapnak kell eltelnie, hogy újból az esti elongációhoz érjen. Ennyi időbe telik, mire megkerüli a Napot.

Forrás

Belső bolygók

Belső - külső bolygók

A Naprendszer bolygóit attól függően, hogy a Föld pályáján belül vagy kívül keringenek-e, belső- illetve külső bolygókra osztjuk. A külső bolygók hosszú, lassú köröket írnak le az égen, míg a belsők gyors hurkok mentén haladnak.

Belső bolygók a Merkúr és a Vénusz, melyek közelebb keringenek a Naphoz, mint a Föld. A Napot sosem hagyják el elég nagy szögben ahhoz, hogy sötét égbolton figyelhessük meg őket (Vénusz 47 fok, Merkúr 28 fok). Alkonyatkor, röviddel napnyugta után, és hajnalban, röviddel napkelte előtt tűnnek fel. Innen származik a Vénusz másik elnevezése: Esthajnal csillag.

A Földről nézve a belső bolygókat több nevezetes pontot is megfigyelhetünk, melyen áthaladnak. Amikor egy bolygó a Földhöz képest a Nap túloldalán helyezkedik el, azt felső együttállásnak (konjukciónak) nevezzük, amikor pedig a Napnak a Földdel megegyező oldalán található, azt alsó együttállásnak. 

Az alsó együttállástól keletre és nyugatra található a keleti- illetve a nyugati kitérés (elongáció), az a pont, ahová érve a bolygó a legmesszebb van a Naptól, a Nap Föld bolygó által bezárt szög a legnagyobb.

Érdekes jellegzetességük még a fázis változás, ugyan úgy, mint a Holdunknál. Fázis a bolygónak a megfigyelő által látható, Nap által megvilágított felszínének része.

A belső bolygók akkor a legragyogóbbak, amikor félúton járnak a legnagyobb kitérésük, és az alsó együttállás között, mivel ilyenkor a látható napos oldal és a Föld közelség kombinációja még jobb hatást eredményez.

Forrás

Merkúr belseje

forrás: Inside Planet Mercury (Infographic)

A Naphoz legközelebb eső bolygónak 4879 km az átmérője, ami körülbelül kétötöde a Föld átmérőjének, és éppen nagyobb, mint a Holdé. 

A Nap körül megtett két teljes kör alatt mintegy háromszor fordul meg tengelye körül (1 fordulat 59 földi nap, 1 Napkör 88 földi nap).

Nincs számottevő légköre: rendkívül kis mennyiségű hélium, hidrogén, oxigén és nátrium

Felszíni körülmények
Légnyomás: nincs
Hőmérséklet: 450°C, a Nappal ellentétes oldalon pedig -170°C 
Szél: nincs

A gravitáció 0,38 szorosa a földiének. A Földön egy kosárlabdázó 10 láb (3 méter) magasra tud zsákolni, ez a magasság a Merkúron 26 láb, vagyis több mint 8 méter.

Fém mag: A bolygó folyékony vas magja a sugarának háromnegyedét teszi ki.

Cet-Cetus

Cet

A Cet csillagkép méret rang szerint a 4. legnagyobb csillagkép az égen. Legfényesebb csillaga a Béta () Ceti (Diphda vagy Deneb Kaitos) mégis csak kettes magnitúdójú. (Vagyis vannak nála fényesebb csillagok.) Jellegzetes vonása a fejet formázó hurok, ebben található a második legfényesebb csillaga, az Alfa Ceti, Menkar, egy vörös óriás.

A Cet nyakán található az első felfedezett változócsillag: a Mira (jelentése csodálatos, káprázatos). Nevét onnan kapta, hogy akkoriban még nem volt ismeretes a csillagok fényességváltozása. A Mira magnitúdója 2 és 9 között ingadozik, 330 naponta éri el legfényesebb állapotát. Ő egy vörös óriás, több százszor nagyobb, mint a mi Napunk. 

Másik érdekesség, hogy itt található az M77 spirális galaxis. Ez a Seyfert-galaxisoknak nevezett, vagyis aktív maggal rendelkező galaxisok legfényesebbike. A mag energiája egy központi fekete lyuk körül kavargó forró gázlemezből ered, vagyis megfigyelhetünk egy működő fekete lyukat.

Mítoszok és legendák

A Cet csillagkép azt a szörnyet ábrázolja, akinek Androméha hercegnőt feláldozták anyja, Kassziopeia királynő hiúságáért. Szerencsére Perzeusz, miután lefejezte Meduszát, a gorgót, épp arra járt, és megmentette a hercegnőt. Kardjával végzetes csapást mért a szörnyre. Az égen a Cet lábait az Eridánusz-folyóba meríti, ami egy egyik szomszédos csillagkép.

Hogy találom meg?

Rövidítés: Cet
Legjobb időszak: Október - december
Legfényesebb csillag: Béta () Ceti (Diphda vagy Deneb Kaitos)
Méret rang: 4
Elhelyezkedés: egyenlítői

Szomszédos csillagképek: Kos, Halak, Vízöntő, Szobrász, Kemence, Eridanus, Bika

Cet térkép

Forrás

Star Chart-Mérleg