Anaglif kép - Hold

 

Stereoszkópia - Hold

 

50 éve történt: Holdraszállás

1969. július 20.

A Holdraszállás eseményei pontokban:

Az Apollo–11 1969. július 16-án 13:32:00 UTC-kor indult a floridai Kennedy Űrközpontból.

A Hold körüli pályára állást július 19-én kezdte meg. 

A Sas (Eagle) hívójelű holdkomp Neil Armstronggal és Edwin Aldrinnal a fedélzetén 1969. július 20-án 20:17:40 UTC-kor szállt le a Nyugalom Tengerén (Mare Tranquillitatis). 

“Houston, itt a Nyugalom Tengere Támaszpont. A Sas leszállt”. 

1969. július 21-én 02:16 UTC-kor elsőként Armstrong lépett a Hold felszínére, majd kb. 15 perc múlva Aldrin is követte. Több, mint kétórás holdsétát tettek.

"Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek"

A holdkomp kb. 21,5 órás holdfelszíni tartózkodás után indult vissza a Hold körül keringő parancsnoki modulhoz, ahol Michael Collins várta őket. 

Az Apollo–11 visszaindult a Föld felé, és július 24-én 16:50:35 UTC-kor leszállt a Csendes-óceánra.

Az Apollo–11 űrhajósai a történelmi küldetés előtt. A képen balról jobbra: Neil Alden Armstrong (1930–2012) parancsnok, Michael Collins (sz. 1930), a parancsoki modul pilótája és Edwin Eugene “Buzz” Aldrin (sz. 1930) a holdkomp pilótája, tehát mindhárman 39 évesek voltak a holdutazáskor (NASA).

Az Apollo–11 űrhajósai tiszteletére elnevezett holdkráterek a leszállóhely közelében, az Armstrong, Aldrin és Collins kráterek. Az egymáshoz közeli két, csaknem egyforma kráter a Sabine és Ritter. A képen észak lefelé van. A felvételt 2008. február 12-én készítette Ladányi Tamás a veszprémi Castor Csillagvizsgálóból, 25 cm-es Cassegrain-távcsővel és ATK 1 HS webkamerával (MCSE “A hét csillagászati képe” rovat, 2009. július 20., 2009, 30. hét).

Az Apollo–11 leszállóhelye a NASA LRO (Lunar Reconnaissance Orbiter) Hold körül keringő űrszondája LROC NAC nagy felbontású kamerájával készített felvételén. A képen az “Eagle” (Sas) holdkomp leszálló, a Holdon maradt talpazata, valamint a lézertükör (LRRR) és a holdrengéseket regisztráló (PSE) műszerek is láthatók. A közeli “Little West” és távolabbi, nagyobb, “West” kráterek is kitűnően azonosítják a területet. Észak fent, a távolságskálát (200 méter) fehér csík mutatja (NASA LRO, SESE/ASU).

Az Apollo–11 leszállóhelye és az űrhajósok által megtett felfedező utak a Hold felszínén. A holdkomp (LM) a “Little West” és a “Double” kráterek között érte el a holdfelszínt. Az elhelyezett televíziós kamera (TV) és tudományos eszközök (SWC, ALSCC), valamint az amerikai zászló (FLAG) helye is jelölve van. Észak felfelé van, a távolságskála (20 méter) a kép jobb alsó sarkában van feltüntetve (NASA).

Forrás: www.csillagaszat.hu

Földkelte

50 éve, 1968 december 24-én az Apollo-8 3 fős legénysége, Frank Borman, Jim Lovell, és Bill Anders  jóvoltából az ember előszőr kerülte meg a Holdat, ők készítették el az alábbi fantasztikus képet.

A kép születésének története videón.

Járdacsillagászat

Kis falunkban járdacsillagászatot szerveztünk.

Még sosem fordult elő olyan eset, hogy mi mutathattuk volna meg egy nagyobb körnek az ég csodáit, ezért elég nagy volt az igzalmunk, mivel készüljünk, hogy is zajlik majd, mi érdekli legjobban az embereket. Késő délutáni időponttól vártuk az érdeklődőket, és szerencsére a viszonylag hosszab időszak alatt sokan eljöttek, belekukkantottak a távcsőbe, érdeklődtek.

A legmegfelelőbb helynek a focipályát tartottuk, mivel itt az égbolt elég nagy területe látható be akadályok nélkül, és a közvilágítás sem zavarja, nehezíti  majd meg az objektumok megtekintését. Az előrejelzések sajnos nem ígértek sok sikert a programnak, de aki mer.... Azért biztonságból a kisebb Makszutov távcsőt üzemeltük be, ami zivatar esetén könnyebben megvédhető.

Kiválasztottunk a távcsőnek egy megfelelő helyet. A korai kezdés lehetővé tette, hogy a Napot is észlelhessük, ezért előkerültek a távcsőre és a binokulárra a pár éve készített fóliák. Így már gond nélkül lehetett gyönyörködni csillagunkban. Jelenleg nem láttunk rajta foltokat, de így is gyönyörű látványt nyújtott.

Az időjárás az előrejelzéseknek engedelmeskedve nem a nekünk legmegfelelőbben alakult,  de ez sem szeghette kedvünket, így legalább a felhők jóvoltából mintát kapott a Nap is. Ha felhős is volt az ég, mindig akadt egy kis szakasz, ahol újra előbukkant a Nap.

Az óramechanikának, és férjem ügyes beállításának köszönhetően nem volt szükség a gépet állítgatni, a távcsőt forgatva a mechanika szépen követte az objektumokat.

Majd egy kis szünet után már megpillantottuk a Holdat is. A távcsőre sorra kerültek fel az okulárok, amelyek egyre közelebb hozták a Holdat, feltárva felszínét. Érdekes volt megtapasztalni mások örömét, pont olyan örömmel fogadták, és tapasztalták meg a Hold "közelségét", mint amilyen élményt ez nekem is jelent minden egyes észlelésnél.

Hold 25 mm-es okulárral. A 10 mm-essel a Hold betölti a képet,

 a 7,5 mm-sel pedig már csak részletek láthatók.

Többen feltették a kérdést, hogy mit fogunk még látni. Az ég azon szakaszán a Hekules csillagképet, a Hattyút, a Lantot, de még túl világos volt ahhoz, hogy ezek is látszódjanak. Azonban a Juditerről kiderült, hogy a Holdhoz közel található ezen az estén. Binokulárral meg is találtuk, így a távcsövet végül ráirányítottuk. Mindig el-eltűnt a felhők mögött, de aztán még sokáig előbújt.

Kicsit később három holdja is láthatóvá vált.

Sajnos azonban ennél tovább nem jutottunk, szinte összefüggő felhő takarta el az eget. 

Bár nem ilyen esetre készültem, de most jól jöttek az én kis saját készítésű csillagképeim.

Egy doboz tetejére négyzet alakú lyukat vágtam, és egy fehér lappal borítottam be. A doboz belsejébe zseblámpa került. Kész is a kis háttérvilágítás. Ezt egy ledes oldasólámpával kiegészítettem, hogy két háttérvilágítás legyen.

Következtek a kis csillagképes lapok. Fekete kartonra rámásoltam a Pleione csillagatlasz számos csillagképét, majd egy bőrlyukasztóval a csillagok helyét átütöttem, a csillagokat fehér színnel kötöttem össze. A lapokon feltüntettem a csillagkép nevét, legfényesebb csillagát, és azt, hogy az északi, a déli égbolton található-e, vagy éppen az ekliptikán. Sötétben a háttérvilágítás csak a csillagokat adja vissza, de egy kis fény szemből megmutatja a rajzolatot is. A lapokat lelamináltam, hogy tartósabbak legyenek.
Az északi égbolt szinte valamennyi, nagyobb csillagképére készült ilyen karton, továbbá mindegyik állatövre, és még a déli égboltról is hoztam képeket. Külön érdekes volt számomra, hogy míg az északi égbolt csillagképei nagyrészt mitológiához köthetők, addig a déli égbolton több a csillagászathoz kapcsoló eszközöket, és állatokat ábrázoló alakzat. A déli pólust megrajzolni azért volt igazán izgalmas, mivel ezt sosem láthatjuk, hacsak nem utazunk egy déli kontinensre.

A fiatalok körében igen érdekesnek bizonyult, mert így közelebbről, maguk is felfedezhették, hogy az Oroszlán, a Kentaur, a Skorpió, a Nyilas... és a többi csillagkép valóban olyan formát ölt, ami miatt ezt a nevet kapta.

Készültem még pár infografikával, és a blogomon korábban említett csillagképek leírásával is, de ilyen mélységben már nem merültünk bele a csillagászat rejtelmeibe.

Azt hiszem, tudtunk adni valami újat az érdeklődőknek. Egy kicsit más látásmódot, a Hold esetében például egy textúrájában érdekes gömböt, hiszen teljesen más képet mutat a Hold távcsőn keresztül, mint szabad szemmel.

Remélem lesz folytatás! Ha az idő engedi, már a telihold kapcsán újból kitesszük a távcsövet, és várjuk a kedves érdeklődőket.

Telihold

Hold észlelés

Hold

Fénykép egy 200/1200-as Newton távcső (Dobson állvány) okkulárján át egy Samsung A3 telefonnal készült.
Fotót készítette: Talabér Gergely

A kép, amit a távcső ad, a valóságban elforgatva látható. Jelenleg a Hold dagad, így ha feltekintünk az égre, valójában ez a látvány fogad:

Hold rajz

Észlelő: Talabérné Fodor Éva
Hely: Székesfehérvár
Idő: 2015.09.22. 22:21-22:50
Objektum: Hold
Hold fázis: 1.negyed után 1 nappal
Légköri nyugodtság: 9
Átlátszóság: 5
Fényszennyezés: erős

Rajz: Talabérné Fodor Éva

A Polaris észlelőszakköri részvétel egészen felkeltette az érdeklődésemet a Hold, és a róla készíthető rajzok iránt. Alig vártam, hogy próbát tegyek.

Lakásunk déli fekvésű, így a Hold az első negyedben, majd a Telihold is pont átvonul előttünk. Már ami az esti órákat illeti. Most is itt mosolyog, így kaptam az alkalmon, ceruzákat, vázlatfüzetet elő, elkezdtem figyelni. 

Először bevallom feladtam, nem tudok róla még vázlatot sem rajzolni, nagy falat ez. De kezdjük apránként. Formája: első negyed után. Vannak sötét foltok, a tengerek. Ezeket körülbelül felrajzoltam. Holdtérképen már sokat tanulmányoztam a tengereket, így valami ilyesmi mintát véltem belelátni, szabad szemmel ilyen a Hold, széles, fényes udvarral. Házunk előtti fák lombja szépen keretezte a Holdat.

Nem mondhatnám, hogy a lakásunk egy ideális észlelőhely, mivel a szemközti építkezésről egy lámpa pont bevilágít az ablakunkon. A Hold azonban elég fényes ahhoz, hogy még így is csodálhassam.

Hold túloldala

Forrás: 9gag

Szaturnusz saját távcsővel

A mai estén is a Holdat kezdtük el figyelni, a hétvégén lesz Telihold, így már most is rengeteg részletet figyelhettünk meg, de mindezt konkrét cél nélkül. Nem kerestünk egy bizonyos kráter, csak gyönyörködtünk.

Megkerestük a Nagy Medve Göncölszererének karján fekvő kettős csillagot is.

De valami csak motoszkált a fejünkben. Mióta fent jártunk Óbudán a Polaris Csillagvizsgálóban, és láttuk a Szaturnuszt, azóta foglalkoztat minket, vajon a mi távcsövünk is képes megmutatni ezt a gázóriást?

Így hát elkezdtünk kutakodni, hol is lehet most a Szaturnusz. Nyugati irányban sejtettem, hiszen napnyugta után láttuk Pesten is, és fel is tűnt egy nagyon fényes csillag, mint utóbb kiderült. Ez nem volt más, mint az Ökörhajcsár Arcturusa. Nem csoda, hogy akár bolygónak is hihettük, hiszen az Arcturus a Siriusz és a Vega mellett a Nap szomszédságában álló legfényesebb csillagok egyike. A távcsövön át láttuk, hogy egy nagyon fényes narancsos színű csillag ő. Találtam egy érdekes képet róla:

Arcturus

Hogy mit is látunk a képen: Az Arcturus, az Ökörhajcsár legfényesebb csillaga 20 millió km-es sugarával 28-szor nagyobb, mint a mi Napunk. És még ez a hatalmas méret is csak eltörpül a Skorpió Anteres-éhez képest, mely sugara még a Mars pályájának sugaránál is nagyobb. Bámulatos, és felfoghatatlan adatok, az emberi mértékekhez képest.

No de kutassunk tovább. Egy androidos alkalmazás volt segítségünkre, jól gondoltam, ott kell legyen a Szaturnusz. De nincs. Vagyis, pár lépés hátra, és a ház csúcsa mögött feltűnt a keresett célpont. El nem tudom mondani, mekkora élmény volt látni, saját szemmel ismét a Szaturnuszt. Egy kréta rajz, egy kör, melyet körbevesznek a gyűrűi. Látszottak benne a sávok. És egy kis fénylő pont tőle keletre, a Titán. legnagyobb holdja.

Hold észlelése Zámolyról

Új helyszínről próbáltuk ki, milyen észlelésre.

Zámoly is tökéletes fényszennyezés szempontjából, viszont az időjárás gyakran megtréfál minket, egy hete Újhold idején nem sikerült észlelnünk, hiába készültünk. 

De most, egy elkeserítő szélvihar és nagy zuhé után, egyszer csak elkezdett kitisztulni az ég, és megjelent a Hold. Első negyed lévén már kora este, 9 óra után csodálhattuk útitársunkat. Rengeteg krátert láttunk, a fények játékát, egyik oldaluk fekete, másik ragyogó fényes.

Hiába látja az ember századszor is szabad szemmel, távcsővel a Hold minden alkalommal különleges.
Rövid kis találkozó volt a mai, egyre több fátyolfelhő gyülekezik, a Hold pedig nyugszik. 

Hold megfigyelése

forrás: How to Observe the Moon (Infographic)

A Föld égi kísérője igazán érdekes jelenség, még szabad szemmel is. Ha távcsővel, teleszkóppal vizsgáljuk, akkor még látványosabb. Felszínét sötét, lapos síkságok, az úgynevezett tengerek, és mély kráterek borítják.

Galileo Galilei az első csillagászati távcső segítségével már az 1600-as ével eljén képes volt feltérképezni a Hold felszínét.

Mare Crisium (Válságok tengere) egy a sok kör alakú tenger vagy síkság közül.

Mare Tranquillitatis (Nyugalom tengere) az Apollo 11 landolási helye 1969-ben.

Számos becsapódási kráterben csúcs látható a középpontjában, melynek magasságáról a holdi napkeltekor, illetve napnyugtakor hosszú árnyékok árulkodnak.

Fényes sugarú kráterek viszonylag ritkák. A meteorit becsapódás következtében a fellökődött anyag (ejecta) visszahullik a felszínre. Ez a fényes anyag vékony réteget alkot.

Egyenletlen déli terep számos becsapódási kráterrel tűzdelve.

A Hold a Föld körül kering, keringési ideje megegyezik a forgási idejével, ezért egyik oldala állandóan a Föld felé néz. A rejtett oldalát helyesen túlsó oldalnak nevezik, nem sötét oldalnak. Hogy milyennek látjuk a Holdat, a Nap által megvilágított oldalból mennyit látunk, folyamatosan változik, ami nem más, mint a Hold fázisai. Egy teljes fázis ideje 29,3 nap, vagyis egy hold hónap.

A Föld ragyogó fénye
1500-ban még nem léteztek távcsövek, Leonardo da Vinci mégis meg tudta állapítani, hogy a félhold sötét részének is van halvány fénye. Helyesen gondolta, hogy ez a Földről visszaverődő fény.

Túllátni a peremen
Ahogy a Hold halad a pályáján, előre-hátra hintázik kicsit, ezt a tengely dőlése, és a pálya elliptikus alakja okozza. Ezt a jelenséget librációnak, imbolygásnak nevezzük. Így lehetővé válik, hogy a Hold pereme mögötti részt is láthassuk, így a Hold felszínének mintegy 59 %-a látható a Földröl.

Mára  a Holdat alaposan feltérképezték a körülötte keringő műholdak, és ember is járt a felszínén, ennek ellenére a Hold látványa a Földről továbbra is lélegzetelállító.

Holdtérkép

Hold születése

forrás: How the Moon Was Made: Lunar Evolution Explained (Infographic)

A Föld belsejéről szóló tanulmányok, és a korai Naprendszerről készült számítógépes szimulációk alapján kijelenthetjük, hogy a Napredszer kialakulását követően kevesebb, mint 100 millió évvel születhetett meg a Föld holdja.

A Naprendszer egy összehúzódó por- és gázfelhőből született 4,6 milliárd évvel ezelőtt. Ahogy a csillagköd összehúzódott, a nagy tömegvonzás miatt forogni kezdett, középpontjában egy nukleáris robbanással megszületett a Nap.

Majd a környező anyag ellaposodott, és ebből a korongból formálódtak a bolygók. Még évmilliókig gáz és por vette körül az új Napot, amit végül az erős napszél kifújt a Naprendszerből, és a bolygók növekedése megállt.

Kezdetben több bolygó alkotta a Naprendszert, mint ma, de a bolygók összeütköztek, a kisebbek beleolvadtak a nagyobbanba.

Csupán 30-50 millió évvel a Naprendszer születése után egy Mars méretű bolygó, a Theia ferde szögben nekiütközött a fiatal Földnek. Mindkét bolygó megsemmisült, de a gravitáció összetartotta őket, mígnem egyesültek egy bolygóban, a Földben, amit hatalmas kőzettörmelék vett körül.

Mi volt a Theia? A Hold kőzetek vizsgálata során megállapították, hogy a Theiát alkotó anyag az E-típusú aszteroidákkal azonos, ami jó fényvisszaverő tulajdonságú ensztatit kondritos anyag. Az oxigén-izotópos vizsgálatokkal kimutatták, hogy mind a Föld, mind a Hold anyaga 50-50 %-ban tartalmaz a Theiából és a korábbi Földből anyagokat. Ezzel igazolni látszik az összeütközés elmélet.

A Földet körülvevő törmelékből két hold formálódott, a kisebbik átmérője 1000 km volt. A Naprendszer keletkezését követően kürölbeblül 100 millió évvel a Föld két holdja összeütközött. A kisebbik beborította a másik féltekéjét.

4,1-3,8 milliárd évvel ezelőtti időszakban a Holdat rengeteg aszteroida becsapódás érte, melyek létrehozták a Holdra olya jellemző kráterekkel szabdalt fennsíkokat, és a vulkáni láva borította "tengereket". (Mivel a tengerek lávája 3,8 milliárd évvel ezelőtt szilárdult meg, így kevesebb kráter borítja, mint a fennsíkokat.)

"Szuperhold" és "imbolygás"

forrás: How the 'Supermoon' Looks (Infographic)

Szuperhold!

A tudomány nem ismeri el a "szuperhold" fogalmát, ők erre a jelenségre a "perigee moon" kifejezést használják, vagyis a Hold földközelben van.

A Hold pályája nem tökéletesen kör alakú, ezen az elliptikus pályán a Hold időnként közelebb kerül a Földhöz, mint máskor. Amikor a Hold perigeumban tartózkodik, akkor van legközelebb a Földhöz. Amikor a földközeli Hold és a telihold egybeesik, akkor lenne...szuperhold!

Hold pályája

A Hold apogeumban 405 696km-re van a Földtől, perigeumban pedig 363 104km-re. Ekkor a Telihold 14%-kal nagyobbnak, és 30%-kal fényesebbnek tűnik, mint a legtávolabbi Teliholdkor. Ez azonban szabad szemmel nem érzékelhető. 

A horizont felett a kelő Telihold viszont tényleg nagyobbnak hat, ezt hívják holdillúziónak, ami csupán optikai csalódás.

Egy másik érdekes jelenség a Hold "imbolygása".

A Holdnak állandó a tengelyforgási sebessége, de keringése földközelben gyorsabb, földtávolban pedig lassabb. Így hol a keleti, hol a nyugati pereméből látunk többet, ez a hosszúsági libráció. A holdpálya 5°-os szöget zár be az ekliptikával, a Hold forgástengelye pedig 1,5°-ot a pályasíkjára állított merőlegessel. Így hol az északi, hol pedig a déli részére látunk rá jobban, ez a szélességi libráció. A Hold felszínének így már 59%-a figyelhető meg a Földről.

Hold belseje

forrás: Inside Earth's Moon (Infographic)

Természetes úti társunk, a Hold mindig ugyanazt az arcát mutatja a Föld felé, mivel egy Föld körüli kör megtételéhez pontosan ugyanannyi idő kell, mint amennyi egy fordulathoz (27,3 földi nap). A Föld felöli oldal sötét síkságait tengereknek hívjuk, és vulkanikus működés eredményei. Az első holdra szállás helye is egy ilyen "tengeren", a Nyugalom tengerén történt (Apollo 11, 1969. július 20. személyzet: Neil Armstrong, Buzz Aldrin, Michael Collins).

Felszíni körülmények

Légnyomás: nincs, gravitációja nem elég erős ahhoz, hogy légkör tudjon megtartani.

Hőmérséklet: az egyenlítő mentén az éjszakai -173 ℃ és a nappali 127 ℃ között mozog

Gravitáció a földi 0,17 szerese. Egy kosárlabdázó a Földön 3 méterre tud zsákolni, ez a magasság a Holdon 18 méter lenne.

Felépítése: Kicsi, szilárd vas belső mag, melyet folyékony külső mag, részben olvadt burok vesz körül, vastag köpeny és a kéreg.

A Hold átmérője 3474 km, ami a Földének az egynegyede.
A Földtől 400 000 km-re kering.

James Irwin űrhajós a Holdon, Apollo 15, 1971. augusztus 15.

Hold

Hold

A Föld természetes kísérője a Hold, tőle 400 000 km-es távolságra kering.

Föld-Hold

 A kőzetbolygók közül csak a Földnek van ilyen nagy holdja, átmérője 3476 km, ami a Földének egynegyede, tömege a földi nyolcvanad része, térfogata pedig ötvened része. Holdunk a holdak között óriásinak számít, csak a gázóriásoknak vannak nála nagyobb holdjai. Holdak. 

Kettejük közötti kapcsolat nagyon erős, kölcsönösen hatnak egymásra. Attól függetlenül, hogy mindennapi életünk része a Hold fázisainak változása, magára az életre is hatalmas hatást gyakorol. A régi időkben a Hold ciklusain alapultak a naptárak, számos élőlény életciklusait, szaporodását is a Hold befolyásolja.

De ennél lényegesebb hatás az árapályrendszer.

A Föld felszínének legnagyobb részét víz borítja, melyet a Hold gravitációja könnyedén elmozdít. Közvetlenül a Hold alatt a vízréteg kitüremkedik, egy púp jön létre, az ellentétes oldalon pedig ennek ellenkezője. A Hold tömegvonzása naponta kétszer okoz apályt és dagályt. Érdekes, hogy bár a Nap sokkal messzebb van a Földtől, a tömege is sokkal nagyobb, így ő is dagályokat idéz elő a gravitációjával. A Nap és a Hold egymáskoz viszonyított helyzete így módosítja a dagályok méretét, szökődagályok és vakárak jönnek létre. Újhold és Telihold idején nagyon magasak a dagályok, alacsonyak az apályok, míg első és utoldó negyed idején a dagályok ellaposodnak, a Nap gravitációja a Holdé ellen hat.

A Föld viszont sokkal erősebb gravitációs hatást gyakorol a Holdra, mint fordítva. A Holdon nincsenek tengerek, így ott a kőzetek nyomódnak össze, surlódnak egymáshoz. Az évek alatt ez a hatás azt eredménezte, hogy a Hold forgási sebessége lelassult, és elérte ezt a pontot, ahol a forgási és keringési idő megegyezik. Így a Hold egyik arcát folyton a Föld felé mutatja, Túloldala addig rejtve maradt, amíg Luna-3 1959-ben fel nem derítette.

Hold "sötét" oldala

A Holdat a Föld pajzsának is tartják, a Föld pályáját keresztező üstökösök és aszteroidák jelentős részét felfogja. Stabilizálja a Földet, hozzásegít, hogy a Nap körüli pályán haladva a Föld 23,5 fokos tengelydőlése ne változzon 1 foknál nagyobb mértékben. Igazán ellenséges körülményeket tudna okozni a nagy változás, mint páldául a Mars esetében, ahol ezt eredményezi a 15 és 35 fokos szélsőértékek közötti ingadozás.

A Hold születésére több elképzelés közül a "Big Splash" elmélet látszik indokolni, miért is halad a Hold kifelé csavarodó spirálban, és ezzel összefüggésben miért lassul a Föld forgása.

Nem sokkal keletkezése után a Földnek nekicsapódott egy Mars méretű bolygó, a Theia, mely a Naprendszer ugyanezen részén keletkezett. Az ütközés során a két bolygó összeolvadt, és a köpenyből kiszakadó anyag a Föld körül összeállt, megszületett a Hold.

Hold születése

Mítoszok és legendák

A görögök holdistennője, az éjszaka királynője Szeléné. Szeléné igaz szerelme Endümion, egy pásztor volt, bár Zeusz is udvarolt neki. Zeusz adományozott örök fiatalságot Endümionnak, de úgy, hogy a Latmosz-hegy barlangjában örök álomba szenderítette. Itt Szeléné minden éjjel meglátogatta, és megcsókolta.

Szeléné római megfelelője Luna, később Diana.

Szeléné

Forrás

Bolygók holdjai vs. Hold

link

Holdak a Naprendszerben

Miért nincs a Merkúrnak és a Vénusznak holdja?

A látszat ellenére ez a két bolygó képviseli a kőbolygók normál állapotát, a Föld és a Mars pedig kivétel.

A Mars két kis holdja (Phobosz és Deimosz) azért jött létre, mert elkószáltak az aszteroida övből, és a bolygó gravitációja csapdába ejtette őket. A Föld Holdja pedig valamikor bolygónk történelmének az elején jött létre egy kozmikus ütközés eredményeként.

A fiatal kőzetbolygók nem gyűjtöttek elég törmeléket maguk köré ahhoz, hogy természetes holdak alakuljanak ki belőle, a jeges törmelék pedig, amiből a gázóriások holdjai jöttek létre, ilyen közel a Naphoz, nem tudnak megmaradni.

Forrás

Majdnem Telihold

A Holdnaptár szerint augusztus 10-én, vagyis ma este lesz Telihold, ráadásul a mostani állapotra  a bulvársajtó a "szuperhold" kifejezést is használja (cáfolata cikk). Ha nincs is Szuperhold, abban megegyezhetünk, hogy minden Telihold lenyűgöző.

Nekünk tegnap este volt lehetőségünk nézelődni, de nem volt kevésbé látványos a kép, ami minket fogadott.

A Hold ragyogott, az okulárba nézve szinte vakított. Nem is lehetett sokáig figyelni, el kellett fordítani a tekintetünket, kicsit pihentetni a szemünket. Amatőrként fel is merült bennem, hogy szabad ezt egyáltalán, védő felszerelés nélkül a Teliholdba nézni? Persze, csak a Nap fénye károsítaná a szemünket, arra az esetre kellene szűrőt szerelni a távcső lencséjére.

A Hold 1/500-as záridővel fotózva

Mivel egy nappal a Telihold előtt járjunk, bal oldalán még gondolatban látszott egy keskeny fekete sáv. Most is látszottak a Hold felszínére jellemző kráterek, "tengerek", de mindez nem volt annyira kivehető, mint a negyedik negyed idején. A ragyogó fényessége miatt szinte egynemű síkságnak tűnt a felszín,  nem volt érzékelhető a kráterek mélysége. Így is nagyon tetszett, de más szempontból.

Mizser Attila: Amatőrcsillagászok kézikönyvében olvastam, hogy nem a Telihold ideje a legjobb alkalom az eget fürkészni, és teljesen igaza volt. A csillagok csak derengtek, sejteni lehetett csak, hol melyik csillagkép lehet. 

Este 22:00 óra után is csak szürkületnek tűnt a sötétség

A Hattyú lett volna a kiszemelt cél, milyenek lehetnek a kettőscsillagai, mit látnánk. Ez a távcsöves vizsgálat marad következő alkalomra. Azért a Lant Vega csillagát szemügyre vettük. Nagyon esetlen módon, de sikerült a távcsövet ráirányítani.  A 10 mm-es okulárunk kicsi volt ehhez a célhoz, látszott ugyaz ez a fényes csillag, egy szivárványszínű gömböt láttam, mint a közelmúltban a Vénusz esetében. Lehet, szükségünk lesz egy még kisebb kukucskálóra.

Ennek kapcsán sikerült ráéreznünk a távcső ekvatoriális mechanikájának működésére.

A lényege, hogy az állvány közvetlen tetején lévő rektatengelyt 47 fokra állítjuk (a tartózkodási helyünknek megfelelő földrajzi szélességi fok), majd a távcső tengelyét a Sarkcsillagra (90 fok). E tengely körül haladnak a csillagok, így, ha magát a távcsövet beállítjuk a látni kívánt csillag helyére, csupán finom mozgatással követhetjük a csillagunkat az égi útvonalán. Persze, ezt a feladatot egy óragéppel még hatékonyabbá tehetjük, de mi még csak kézi állítással ügyeskedünk.

Következhet egy Újholdas csillagvizsgálódás.