forrás: How to Observe the Moon (Infographic)
A Föld égi kísérője igazán érdekes jelenség, még szabad szemmel is. Ha távcsővel, teleszkóppal vizsgáljuk, akkor még látványosabb. Felszínét sötét, lapos síkságok, az úgynevezett tengerek, és mély kráterek borítják.
Galileo Galilei az első csillagászati távcső segítségével már az 1600-as ével eljén képes volt feltérképezni a Hold felszínét.
Mare Crisium (Válságok tengere) egy a sok kör alakú tenger vagy síkság közül.
Mare Tranquillitatis (Nyugalom tengere) az Apollo 11 landolási helye 1969-ben.
Számos becsapódási kráterben csúcs látható a középpontjában, melynek magasságáról a holdi napkeltekor, illetve napnyugtakor hosszú árnyékok árulkodnak.
Fényes sugarú kráterek viszonylag ritkák. A meteorit becsapódás következtében a fellökődött anyag (ejecta) visszahullik a felszínre. Ez a fényes anyag vékony réteget alkot.
Egyenletlen déli terep számos becsapódási kráterrel tűzdelve.
A Hold a Föld körül kering, keringési ideje megegyezik a forgási idejével, ezért egyik oldala állandóan a Föld felé néz. A rejtett oldalát helyesen túlsó oldalnak nevezik, nem sötét oldalnak. Hogy milyennek látjuk a Holdat, a Nap által megvilágított oldalból mennyit látunk, folyamatosan változik, ami nem más, mint a Hold fázisai. Egy teljes fázis ideje 29,3 nap, vagyis egy hold hónap.
A Föld ragyogó fénye
1500-ban még nem léteztek távcsövek, Leonardo da Vinci mégis meg tudta állapítani, hogy a félhold sötét részének is van halvány fénye. Helyesen gondolta, hogy ez a Földről visszaverődő fény.
Túllátni a peremen
Ahogy a Hold halad a pályáján, előre-hátra hintázik kicsit, ezt a tengely dőlése, és a pálya elliptikus alakja okozza. Ezt a jelenséget librációnak, imbolygásnak nevezzük. Így lehetővé válik, hogy a Hold pereme mögötti részt is láthassuk, így a Hold felszínének mintegy 59 %-a látható a Földröl.
Mára a Holdat alaposan feltérképezték a körülötte keringő műholdak, és ember is járt a felszínén, ennek ellenére a Hold látványa a Földről továbbra is lélegzetelállító.
