2019. november 10., vasárnap

Mars 2020 Rover

A NASA 2020 júliusában új rovert fog indítani a Marsra. 


A Mars rovernek még nem adtak nevet, az amerikai diákoknak november 1-ig volt lehetőségük elnevezni. nasa-invites-students-to-name-next-mars-rover

Az én ötletem Proximity lett volna: a szó szinoníma a kapcsolat (contact) szóval, közel lenni térben és időben. Számomra elég erős találó név lenne ez egy Mars rover részére, ami összeköt minket a Marssal, újfent szinte kézzel fogható közelségbe hozza az emberiség számára a bolygót. 
Akár az elődei (Spirit, Opportunity és Curiosity).

A regisztráció lezárult, de lehetőség volt rá, hogy nevünket a Mars 2020 Roverrel elküldjük. 10.932.295 nevet regisztráltak összesen. Ebből négy a miénk.

A Mars 2020 Rover felépítése

Landolás technikája

Várjuk az indulást. Az indulás várható időpontja 2020. július 17 és augusztus 5 közöttre tehető.

2019. október 31., csütörtök

50 éve történt: Holdraszállás

1969. július 20.



A Holdraszállás eseményei pontokban:



Az Apollo–11 1969. július 16-án 13:32:00 UTC-kor indult a floridai Kennedy Űrközpontból.

A Hold körüli pályára állást július 19-én kezdte meg. 
A Sas (Eagle) hívójelű holdkomp Neil Armstronggal és Edwin Aldrinnal a fedélzetén 1969. július 20-án 20:17:40 UTC-kor szállt le a Nyugalom Tengerén (Mare Tranquillitatis). 


“Houston, itt a Nyugalom Tengere Támaszpont. A Sas leszállt”


1969. július 21-én 02:16 UTC-kor elsőként Armstrong lépett a Hold felszínére, majd kb. 15 perc múlva Aldrin is követte. Több, mint kétórás holdsétát tettek.



"Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek"

A holdkomp kb. 21,5 órás holdfelszíni tartózkodás után indult vissza a Hold körül keringő parancsnoki modulhoz, ahol Michael Collins várta őket. 
Az Apollo–11 visszaindult a Föld felé, és július 24-én 16:50:35 UTC-kor leszállt a Csendes-óceánra.


Az Apollo–11 űrhajósai a történelmi küldetés előtt. A képen balról jobbra: Neil Alden Armstrong (1930–2012) parancsnok, Michael Collins (sz. 1930), a parancsoki modul pilótája és Edwin Eugene “Buzz” Aldrin (sz. 1930) a holdkomp pilótája, tehát mindhárman 39 évesek voltak a holdutazáskor (NASA).
Az Apollo–11 űrhajósai tiszteletére elnevezett holdkráterek a leszállóhely közelében, az Armstrong, Aldrin és Collins kráterek. Az egymáshoz közeli két, csaknem egyforma kráter a Sabine és Ritter. A képen észak lefelé van. A felvételt 2008. február 12-én készítette Ladányi Tamás a veszprémi Castor Csillagvizsgálóból, 25 cm-es Cassegrain-távcsővel és ATK 1 HS webkamerával (MCSE “A hét csillagászati képe” rovat, 2009. július 20., 2009, 30. hét).
Az Apollo–11 leszállóhelye a NASA LRO (Lunar Reconnaissance Orbiter) Hold körül keringő űrszondája LROC NAC nagy felbontású kamerájával készített felvételén. A képen az “Eagle” (Sas) holdkomp leszálló, a Holdon maradt talpazata, valamint a lézertükör (LRRR) és a holdrengéseket regisztráló (PSE) műszerek is láthatók. A közeli “Little West” és távolabbi, nagyobb, “West” kráterek is kitűnően azonosítják a területet. Észak fent, a távolságskálát (200 méter) fehér csík mutatja (NASA LRO, SESE/ASU).


Az Apollo–11 leszállóhelye és az űrhajósok által megtett felfedező utak a Hold felszínén. A holdkomp (LM) a “Little West” és a “Double” kráterek között érte el a holdfelszínt. Az elhelyezett televíziós kamera (TV) és tudományos eszközök (SWC, ALSCC), valamint az amerikai zászló (FLAG) helye is jelölve van. Észak felfelé van, a távolságskála (20 méter) a kép jobb alsó sarkában van feltüntetve (NASA).


2018. december 25., kedd

Földkelte

50 éve, 1968 december 24-én az Apollo-8 3 fős legénysége, Frank Borman, Jim Lovell, és Bill Anders  jóvoltából az ember előszőr kerülte meg a Holdat, ők készítették el az alábbi fantasztikus képet.
A kép születésének története videón.


2018. július 22., vasárnap

Járdacsillagászat

Kis falunkban járdacsillagászatot szerveztünk.

Még sosem fordult elő olyan eset, hogy mi mutathattuk volna meg egy nagyobb körnek az ég csodáit, ezért elég nagy volt az igzalmunk, mivel készüljünk, hogy is zajlik majd, mi érdekli legjobban az embereket. Késő délutáni időponttól vártuk az érdeklődőket, és szerencsére a viszonylag hosszab időszak alatt sokan eljöttek, belekukkantottak a távcsőbe, érdeklődtek.

A legmegfelelőbb helynek a focipályát tartottuk, mivel itt az égbolt elég nagy területe látható be akadályok nélkül, és a közvilágítás sem zavarja, nehezíti  majd meg az objektumok megtekintését. Az előrejelzések sajnos nem ígértek sok sikert a programnak, de aki mer.... Azért biztonságból a kisebb Makszutov távcsőt üzemeltük be, ami zivatar esetén könnyebben megvédhető.


Kiválasztottunk a távcsőnek egy megfelelő helyet. A korai kezdés lehetővé tette, hogy a Napot is észlelhessük, ezért előkerültek a távcsőre és a binokulárra a pár éve készített fóliák. Így már gond nélkül lehetett gyönyörködni csillagunkban. Jelenleg nem láttunk rajta foltokat, de így is gyönyörű látványt nyújtott.

Az időjárás az előrejelzéseknek engedelmeskedve nem a nekünk legmegfelelőbben alakult,  de ez sem szeghette kedvünket, így legalább a felhők jóvoltából mintát kapott a Nap is. Ha felhős is volt az ég, mindig akadt egy kis szakasz, ahol újra előbukkant a Nap.



Az óramechanikának, és férjem ügyes beállításának köszönhetően nem volt szükség a gépet állítgatni, a távcsőt forgatva a mechanika szépen követte az objektumokat.


Majd egy kis szünet után már megpillantottuk a Holdat is. A távcsőre sorra kerültek fel az okulárok, amelyek egyre közelebb hozták a Holdat, feltárva felszínét. Érdekes volt megtapasztalni mások örömét, pont olyan örömmel fogadták, és tapasztalták meg a Hold "közelségét", mint amilyen élményt ez nekem is jelent minden egyes észlelésnél.

Hold 25 mm-es okulárral. A 10 mm-essel a Hold betölti a képet,
 a 7,5 mm-sel pedig már csak részletek láthatók.

Többen feltették a kérdést, hogy mit fogunk még látni. Az ég azon szakaszán a Hekules csillagképet, a Hattyút, a Lantot, de még túl világos volt ahhoz, hogy ezek is látszódjanak. Azonban a Juditerről kiderült, hogy a Holdhoz közel található ezen az estén. Binokulárral meg is találtuk, így a távcsövet végül ráirányítottuk. Mindig el-eltűnt a felhők mögött, de aztán még sokáig előbújt.



Kicsit később három holdja is láthatóvá vált.

Sajnos azonban ennél tovább nem jutottunk, szinte összefüggő felhő takarta el az eget. 

Bár nem ilyen esetre készültem, de most jól jöttek az én kis saját készítésű csillagképeim.


Egy doboz tetejére négyzet alakú lyukat vágtam, és egy fehér lappal borítottam be. A doboz belsejébe zseblámpa került. Kész is a kis háttérvilágítás. Ezt egy ledes oldasólámpával kiegészítettem, hogy két háttérvilágítás legyen.



Következtek a kis csillagképes lapok. Fekete kartonra rámásoltam a Pleione csillagatlasz számos csillagképét, majd egy bőrlyukasztóval a csillagok helyét átütöttem, a csillagokat fehér színnel kötöttem össze. A lapokon feltüntettem a csillagkép nevét, legfényesebb csillagát, és azt, hogy az északi, a déli égbolton található-e, vagy éppen az ekliptikán. Sötétben a háttérvilágítás csak a csillagokat adja vissza, de egy kis fény szemből megmutatja a rajzolatot is. A lapokat lelamináltam, hogy tartósabbak legyenek.
Az északi égbolt szinte valamennyi, nagyobb csillagképére készült ilyen karton, továbbá mindegyik állatövre, és még a déli égboltról is hoztam képeket. Külön érdekes volt számomra, hogy míg az északi égbolt csillagképei nagyrészt mitológiához köthetők, addig a déli égbolton több a csillagászathoz kapcsoló eszközöket, és állatokat ábrázoló alakzat. A déli pólust megrajzolni azért volt igazán izgalmas, mivel ezt sosem láthatjuk, hacsak nem utazunk egy déli kontinensre.

A fiatalok körében igen érdekesnek bizonyult, mert így közelebbről, maguk is felfedezhették, hogy az Oroszlán, a Kentaur, a Skorpió, a Nyilas... és a többi csillagkép valóban olyan formát ölt, ami miatt ezt a nevet kapta.



Készültem még pár infografikával, és a blogomon korábban említett csillagképek leírásával is, de ilyen mélységben már nem merültünk bele a csillagászat rejtelmeibe.



Azt hiszem, tudtunk adni valami újat az érdeklődőknek. Egy kicsit más látásmódot, a Hold esetében például egy textúrájában érdekes gömböt, hiszen teljesen más képet mutat a Hold távcsőn keresztül, mint szabad szemmel.

Remélem lesz folytatás! Ha az idő engedi, már a telihold kapcsán újból kitesszük a távcsövet, és várjuk a kedves érdeklődőket.


2018. április 21., szombat

Hold

Fénykép egy 200/1200-as Newton távcső (Dobson állvány) okkulárján át egy Samsung A3 telefonnal készült.
Fotót készítette: Talabér Gergely

A kép, amit a távcső ad, a valóságban elforgatva látható. Jelenleg a Hold dagad, így ha feltekintünk az égre, valójában ez a látvány fogad:



2017. augusztus 8., kedd

ISS átvonulás

Ma este fél 9-kor, ami GMT 18:30 kivittem a binokuláromat a szabad ég alá. Egy próbát akartam tenni, valyon mit találok? Semmi, még túl világos volt ahhoz, hogy egyetlen csillagot is felfedezzek. 
Azazhogy mégsem. 
Délen megpillantottam egy fényes csillagot, de mivel ő volt az egyetlen, nem tudtam beazonosítani. Gyorsan segítségül hívtam egy alkalmazást, a Star Chart-ot, ami egy kis pozicionálás után már mutatja is az égbolt csillagait.

Altair, a Sas csillagkép legfényesebb csillaga volt tehát az első találatom.


Egyből eszembe jutott, hogy a Vega (Lant csillagkép) a legfényesebb, akkor őt is látnom kell. 
Meg is lett. Magasan a fejem felett fényesen ragyogott.


 És innen már könnyen megtaláltam a kedvencemet, a Hattyú csillagképet,
vagyis egyenlőre a Deneb nevű csillagát.


Sikerült megtalálnom a Nagy nyári háromszöget

Körülbelül GMT 18:45-kor, szinte pontosan felettem megjelent, és átvágott az égen egy fényes objektum. Sokkal fényesebb volt, mint bármelyik csillag. Hangtalanul haladt, vagyis csakis egy műhold, vagy az ISS lehetett. Tableten egy gyors keresésé, és az ISS Nemzetközi űrállomás oldalán már követhető is az útvonala. Valóban az ISS volt, amit láttunk.

ISS Nemzetközi űrállomás




Délkelet felé száguldott, és amint elérte a horizontot jelentő magas fákat, már a Fekete-tenger felett haladt. Hihetetlen volt ezt felfogni, mert ha még látom az égen, mégis hogy lehet már ekkora távolságra. GMT 18:50-kor már Törökország felett járt. Idelent órákat utazunk csak a szomszéd megyébe, de odafent más a helyzet. Az ISS 1,5 óra alatt megkerüli a Földet, és újra látható. Ha nem is pont felettünk, de Franciaország-Szicília-Líbia-Egyiptom vonalon igen.

Ha valaki szeretne e-mailben értesítést kapni, mikor is látható az ISS, akkor itt regisztrálhat.


Korrekt. 2017. augusztus 8-án este 8:45. Itt volt. 

Legközelebb újra megcsodálom!