Kis falunkban járdacsillagászatot szerveztünk.
Még sosem fordult elő olyan eset, hogy mi mutathattuk volna meg egy nagyobb körnek az ég csodáit, ezért elég nagy volt az igzalmunk, mivel készüljünk, hogy is zajlik majd, mi érdekli legjobban az embereket. Késő délutáni időponttól vártuk az érdeklődőket, és szerencsére a viszonylag hosszab időszak alatt sokan eljöttek, belekukkantottak a távcsőbe, érdeklődtek.
A legmegfelelőbb helynek a focipályát tartottuk, mivel itt az égbolt elég nagy területe látható be akadályok nélkül, és a közvilágítás sem zavarja, nehezíti majd meg az objektumok megtekintését. Az előrejelzések sajnos nem ígértek sok sikert a programnak, de aki mer.... Azért biztonságból a kisebb Makszutov távcsőt üzemeltük be, ami zivatar esetén könnyebben megvédhető.
Kiválasztottunk a távcsőnek egy megfelelő helyet. A korai kezdés lehetővé tette, hogy a Napot is észlelhessük, ezért előkerültek a távcsőre és a binokulárra a pár éve készített fóliák. Így már gond nélkül lehetett gyönyörködni csillagunkban. Jelenleg nem láttunk rajta foltokat, de így is gyönyörű látványt nyújtott.
Az időjárás az előrejelzéseknek engedelmeskedve nem a nekünk legmegfelelőbben alakult, de ez sem szeghette kedvünket, így legalább a felhők jóvoltából mintát kapott a Nap is. Ha felhős is volt az ég, mindig akadt egy kis szakasz, ahol újra előbukkant a Nap.
Az óramechanikának, és férjem ügyes beállításának köszönhetően nem volt szükség a gépet állítgatni, a távcsőt forgatva a mechanika szépen követte az objektumokat.
Majd egy kis szünet után már megpillantottuk a Holdat is. A távcsőre sorra kerültek fel az okulárok, amelyek egyre közelebb hozták a Holdat, feltárva felszínét. Érdekes volt megtapasztalni mások örömét, pont olyan örömmel fogadták, és tapasztalták meg a Hold "közelségét", mint amilyen élményt ez nekem is jelent minden egyes észlelésnél.
Hold 25 mm-es okulárral. A 10 mm-essel a Hold betölti a képet,
a 7,5 mm-sel pedig már csak részletek láthatók.
Többen feltették a kérdést, hogy mit fogunk még látni. Az ég azon szakaszán a Hekules csillagképet, a Hattyút, a Lantot, de még túl világos volt ahhoz, hogy ezek is látszódjanak. Azonban a Juditerről kiderült, hogy a Holdhoz közel található ezen az estén. Binokulárral meg is találtuk, így a távcsövet végül ráirányítottuk. Mindig el-eltűnt a felhők mögött, de aztán még sokáig előbújt.
Kicsit később három holdja is láthatóvá vált.
Sajnos azonban ennél tovább nem jutottunk, szinte összefüggő felhő takarta el az eget.
Bár nem ilyen esetre készültem, de most jól jöttek az én kis saját készítésű csillagképeim.
Egy doboz tetejére négyzet alakú lyukat vágtam, és egy fehér lappal borítottam be. A doboz belsejébe zseblámpa került. Kész is a kis háttérvilágítás. Ezt egy ledes oldasólámpával kiegészítettem, hogy két háttérvilágítás legyen.
Következtek a kis csillagképes lapok. Fekete kartonra rámásoltam a Pleione csillagatlasz számos csillagképét, majd egy bőrlyukasztóval a csillagok helyét átütöttem, a csillagokat fehér színnel kötöttem össze. A lapokon feltüntettem a csillagkép nevét, legfényesebb csillagát, és azt, hogy az északi, a déli égbolton található-e, vagy éppen az ekliptikán. Sötétben a háttérvilágítás csak a csillagokat adja vissza, de egy kis fény szemből megmutatja a rajzolatot is. A lapokat lelamináltam, hogy tartósabbak legyenek.
Az északi égbolt szinte valamennyi, nagyobb csillagképére készült ilyen karton, továbbá mindegyik állatövre, és még a déli égboltról is hoztam képeket. Külön érdekes volt számomra, hogy míg az északi égbolt csillagképei nagyrészt mitológiához köthetők, addig a déli égbolton több a csillagászathoz kapcsoló eszközöket, és állatokat ábrázoló alakzat. A déli pólust megrajzolni azért volt igazán izgalmas, mivel ezt sosem láthatjuk, hacsak nem utazunk egy déli kontinensre.
A fiatalok körében igen érdekesnek bizonyult, mert így közelebbről, maguk is felfedezhették, hogy az Oroszlán, a Kentaur, a Skorpió, a Nyilas... és a többi csillagkép valóban olyan formát ölt, ami miatt ezt a nevet kapta.
Készültem még pár infografikával, és a blogomon korábban említett csillagképek leírásával is, de ilyen mélységben már nem merültünk bele a csillagászat rejtelmeibe.
Azt hiszem, tudtunk adni valami újat az érdeklődőknek. Egy kicsit más látásmódot, a Hold esetében például egy textúrájában érdekes gömböt, hiszen teljesen más képet mutat a Hold távcsőn keresztül, mint szabad szemmel.
Remélem lesz folytatás! Ha az idő engedi, már a telihold kapcsán újból kitesszük a távcsövet, és várjuk a kedves érdeklődőket.
