 |
| Nap felépítése |
A Nap belsejét három réteg alkotja.
Központi magjában zajlik a magfúzió, mely során Hidrogén alakul át Héliummá fúziós reakcióban. Mindez hihetetlenül sűrű és forró, 15 millió ℃. A folyamatban felszabaduló energia fotonnak nevezett elektromágneses sugárzásként kifelé törekszik. A Nap belső anyaga ezeket a gamma sugarakat azonnal el is nyeli, majd újra kisugározza, ezzel fűtve a magot. A gamma sugarak energiája folyamatosan csökken.
A gamma sugarak végül kikerülnek a Nap magjából a sugárzási zónába (ez a Nap sugarának 2/3-a), energiájuk tovább csökken, átalakul röntgensugárrá és ultraibolya sugárrá.
A külső réteget elérve a Nap felsőbb, kevésbé sűrű régiói felé száll, miközben a hűvösebb anyag felülről lefelé süllyed. A konvekciós zónának ez a keringő mozgása juttatja ki az energiát a Napból.
A fotonok hatalmas energiája a Napból már alacsony ultraibolya (látható fény) és infravörös (hő) sugárzás formájában távozik.
A Nap látható felszíne a fotoszféra. Egyszínű, vakító korongnak látszik, szűrőkkel azonban láthatóvá tehető a valódi kép, megjelennek a napfoltok. Azért látszanak feketének, mert mintegy 2000 ℃-kal alacsonyabb a hőmérsékletük (3800 ℃), mint a környező felszínnek.
A Nap anyagát gáz alkotja, így lehetséges, hogy a pólusain lassabban forog, mint az egyenlítő tájékán. Míg a pólusokon 34, addig az egyenlítőnél 25 nap alatt fordul meg. Ettől mágneses mezeje összegabalyodik, vörös gázból álló hurok jön létre, mely jól kirajzolódik a fényes háttér előtt. A hurok átnyomul a fotoszférán, ás napfoltpárt hoz létre, így hatalmas energia szabadulhat el napkitörés, vagy korona-anyagkidobódás formájában. Ez átsöpör a Naprendszeren, mikor eléri a Földet, részecskemezőt hullat a bolygó mágneses mezejére.
 |
 |
| Napkitörés |
Ezek a napkitörések megzavarhatják a rádióhullámok terjedését, ugyanakkor egyben létrehozzák a látványos északi (aurora borealis) és déli (aurora australis) fényt.
 |
| Északi fény |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése