Földkelte

50 éve, 1968 december 24-én az Apollo-8 3 fős legénysége, Frank Borman, Jim Lovell, és Bill Anders  jóvoltából az ember előszőr kerülte meg a Holdat, ők készítették el az alábbi fantasztikus képet.

A kép születésének története videón.

Antarktisz az űrből

Forrás: 9gag

Vénusz és a Föld

A természetben minden kapcsolatban áll a geometriával, a csillagászatban is megfigyelhető néhány érdekes összefüggés.

A Vénusz 225 nap alatt kerüli meg a Napot, és 13 vénuszi év megegyezik 8 földi évvel. Ez idő alatt Föld és Vénusz együttállás 5 alkalommal történik, amikor is a Vénusz mindig ugyanazt az oldalát mutatja felénk.

Felrajzolva ezt az 5 alsó, és 5 felső együttállást, egy pentagramot, egy ötágú csillagot kapunk, bár van egy kis csúszás, az egyik csúcs 2 nappal eltér, így nem zár pontosan. Így viszont egy újabb ciklus indul, ez a pentagram 1200 év alatt fordul körbe.

Ezek a számok pedig kiadják a Fibonacci sorozatot: 

1 1 2 3 5 8 13 21 34

1+1=2 1+2=3 2+3=5 3+5=8 5+8=13 8+13=21 13+21=34

Forrás: 9gag

Aurora - Sarki fény

forrás: Aurora Guide: How the Northern Lights Work (Infographic)

Az északi fény (aurora borealis) az Északi-sarkhoz közeli szélességi körök egén látható, míg a déli párja, a déli fény (aurora australis) az ellentétes sarkon látható.

Mi okozza a sarki fényt?

A Föld belső szilárd vas-nikkel magja körül kering egy olvadt réteg, mely mozgás elektromos energiát termel, és mágneses mezőt generál. Ez a tér az északi és a déli mágneses póluson éri el a felszínt, kilép az űrbe, és védőburkot (magnetoszférát) képez a Föld körül. A napszél egészen eldeformálja ezt a burkot, a Föld túlsó oldalán egész kicsúcsosodik.

Ez a burok megvédi a Földet a Nap káros sugaraitól, eltérítik azokat a mágneses mező körül. A részecskék nagy része így elkerüli a Földet, de egy részük csapdába esik a pólusoknál. Itt ezek az elektromosan töltött részecskék belépnek a Föld légkörének felsőbb rétegeibe, ott összeütköznek a semleges részecskékkel, ezzel létrehozzák a káprázatos fényt. Oxigénnel való ütközés jellemzően vörös, zöld, míg nitrogénnel való ütközés kékes ibolya színt eredményez

Hol és hogyan látható?

A sarki fény jellemzően a pólusokat körülvevő 3000 km-es átmérőjű gyűrűn belül figyelhető meg. A Nap aktivitása, mint például a koronakidobódás hatására előfordulhat, hogy ettől távolabb, alacsonyabb szélességi körökön is láthatók. A sarki fény a Föld felszíne felett 100-400 km-es magasságban észlelhető, a földről nézve olyan, mint egy függöny, mely leereszkedik az égből.

Más bolygók sarki fényei

A Naprendszer más bolygóin is tapasztalható sarki fény. A gázóriásnak, a Jupiternek például összetett mágneses légköre van, mely kölcsönhatásban áll nagy holdjaival. A Hubble távcső felvételén láthatjuk a Jupiter pólusa felett megjelenő sarki fényt, továbbá láthatunk még olyan izzó pontokat is, melyeket a nagy holdakkal (Io, Ganymede és Európa) való mágneses kapcsolat eredményez.

A Cassini Szaturnuszról készített felvételén az infravörös fény mindhárom tartománya megjelenik, a vörös, a zöld, és a kék. A Szaturnusz pólusa körül pedig izzik a zöld sarki fény.

Élhető zóna

forrás: How Habitable Zones for Alien Planets and Stars Work (Infographic)

A csillagászok az idegen csillagok kutatása kapcsán újravizsgálták az élhető zóna, "Goldilocks zóna" határait. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy korábban azok a bolygók is lakhatók lehettek, melyek közelebbi pályákon keringenek csillagjukhoz, de a növekvő napenergia által elszabadult üvegház hatása magasabb, mint gondolták.

Vegyük példának a Vénuszt.

Ha egy bolygó túl közel kering a csillagához, az elszabadult üvegház hatás hihetetlenül magas felszíni hőmérséklet okoz. Ennek hatására az óceánok elpárolognak, elforrnak. A vastag vízgőz felhők beengedik a Nap infravörös (hő) sugarait, és csapdába is ejtik, ezzel még inkább növelve a hőmérsékletet. Így bár a Vénusz hasonló méretű, mint a föld, felszíne az elszabadult üvegház hatás miatt lakhatatlan.

Az idő múlásával a Nap energiája egyre nőni fog, ezzel ki fogja tolni az élhető zóna belső határát.  A zónától közelebb a Naphoz a feltételek túl forrók folyékony víz jelenlétéhez, a határon túl pedig  túl hideg. Jelenleg a zóna belső határa a Nap-Föld távolság 95%-ánál kezdődik, a Marson túl ér véget. 1 milliárd év múlva a Föld is beljebb fog esni ezen a határon, és a Vénuszhoz hasonlóan itt is el fog szabadulni az üvegház hatás.

Föld belseje

A Föld a Naptól számított harmadik kőzetbolygó (átlagos távolság 150 millió km, 8 fényperc), mérete alapján viszont a legnagyobb. Egyenlítői átmérője 12 756 km, tömege 5,9742x10²⁴ kg.

Felszíni körülmények:

Atmoszféra: 100 km vastag légkör 78 %-a nitrogén, 21 %-a oxigén, és egyéb gázok

Átlag hőmérséklet: 15°C 

Felszíni gravitáció: 9,81 m/s²
Tengelydőlése: 23,45 fok

A Föld belsejét egy rendkívül forró vas-nikkel mag alkotja. A belső mag szilárd, melyet körülvesz egy olvadt vas réteg, a külső mag. A mag valamivel forróbb lehet, mint a Nap felszíne (5800°C). Eddigi becslések szerint 6000°C lehet a szilárd és olvadt mag határán a hőmérséklet, erre a vas olvadási fokából következtettek. A mag hője a bolygó születéséből, és az itteni radioaktív elemek bomlásából ered. Az olvadt vas réteg cirkulál a szilárd rétegen, ami mágneses mezőt generál.

A magot egy vastag szilikátos réteg, a köpeny veszi kerül. A mag hője konvekciós áramlatokat gerjeszt, ami a forró kőzetet a felszín felé hajtja, a hűvösebb kőzet pedig elfoglalja ennek helyét.

A bolygó felszíne a köpeny, vastagsága  a kontinensek vastag rétegétől az óceánok vékony rétegéig változik. A kéreg különböző méretű tektonikus lemezekre törött, ami fontos szerepet tölt be a hőmérséklet szabályozásban, a felesleges hő ezek találkozásánál távozhat.

Forrás

Föld

A Naptól számított harmadik bolygó nem más, mint otthonunk, a Föld. Igazán érdekes megfigyelni, mik is azok a jellemzők, amik lehetővé teszik, hogy a Föld legyen a Naprendszerben az élet oázisa.

A Föld a Naptól 150 millió kilométeres távolságban (8 fénypercnyire) kering egy szinte tökéletesen kör alakú pályán. A bolygó tengelydőlése 23,45 fokos, ami az évszakok váltakozását eredményezi, hol az északi, hol a déli félteke van kitéve több napsütésnek. Ezen tengely mentén forog is, egy fordulat megtételéhez 23 óra 56 perc 4 másodperc szükséges, viszonylag egyenletesek a nappalok és éjszakák. E váltakozások miatt lehet mérsékelt a klíma, és meg tud maradni a felszínen a víz, ami az élet egyik feltétele.

A másik jellemző a tektonikus lemezek jelenléte. A többi kőzetbolygótól eltérően itt a kéreg kőzetlemezekre töredezett, ami sodródik a köpenyen. Ezek úgy működnek, mint egy szelep, a Föld belsejének felesleges hőjét elvezetik, kiengedik. Ezen felül hozzásegítenek, hogy a víz jelentős szén-dioxidot tudjon elzárni.

Védelem
A bolygót mintegy 100 km vastag atmoszféra veszi körül, ami az egyik fontos védelmi vonal a Nap káros sugarainak felfogásában. Másrészről az infravörös napsugarakat csapdába ejti (üvegház hatás), ezzel is melegíti a Földet. Légkörünk 78 százalékban nitrogént, 21 százalékban oxigént, illetve más gázokat, vízgőzt, szén-dioxidot tartalmaz. Az atmoszféra 11 km felett ritkul.

Ilyen védelmet nyújt a bolygó mágneses mezeje is. A Föld magját vas és nikkel alkotja. Belső magja szilárd, melyen cirkulál az külső olvadt vas mag, és mágneses mezőt generál. Ez a tér az északi és déli póluson éri el a felszínt, ott kilép az űrbe, és burokként körbeveszi a Földet, ami eltéríti a Nap káros sugarait.
A Hold is nagy szerepet tölt be a bolygó védelmében, rengeteg aszteroida-becsapódástól menti meg a Földet, amiről a felszínét tarkító kráterek tanúskodnak.

Bolygónk legkülönlegesebb jellemvonása a felszínén virágzó élet, és annak sokszínűsége. A történelem során gyakran veszélyeztették a Földet természeti katasztrófák, melyek az akkori létező fajok nagy részét megsemmisítették. A bolygó mégis visszaállította törékeny egyensúlyát, újra lehetővé téve az élet elterjedését.

A Föld az egyetlen hely a Naprendszerben, mely az ember számára megfelelő életfeltételeket nyújt.

Forrás

Holdak a Naprendszerben

Miért nincs a Merkúrnak és a Vénusznak holdja?

A látszat ellenére ez a két bolygó képviseli a kőbolygók normál állapotát, a Föld és a Mars pedig kivétel.

A Mars két kis holdja (Phobosz és Deimosz) azért jött létre, mert elkószáltak az aszteroida övből, és a bolygó gravitációja csapdába ejtette őket. A Föld Holdja pedig valamikor bolygónk történelmének az elején jött létre egy kozmikus ütközés eredményeként.

A fiatal kőzetbolygók nem gyűjtöttek elég törmeléket maguk köré ahhoz, hogy természetes holdak alakuljanak ki belőle, a jeges törmelék pedig, amiből a gázóriások holdjai jöttek létre, ilyen közel a Naphoz, nem tudnak megmaradni.

Forrás