Anaglif kép - Hold

 

Stereoszkópia - Hold

 

50 éve történt: Holdraszállás

1969. július 20.

A Holdraszállás eseményei pontokban:

Az Apollo–11 1969. július 16-án 13:32:00 UTC-kor indult a floridai Kennedy Űrközpontból.

A Hold körüli pályára állást július 19-én kezdte meg. 

A Sas (Eagle) hívójelű holdkomp Neil Armstronggal és Edwin Aldrinnal a fedélzetén 1969. július 20-án 20:17:40 UTC-kor szállt le a Nyugalom Tengerén (Mare Tranquillitatis). 

“Houston, itt a Nyugalom Tengere Támaszpont. A Sas leszállt”. 

1969. július 21-én 02:16 UTC-kor elsőként Armstrong lépett a Hold felszínére, majd kb. 15 perc múlva Aldrin is követte. Több, mint kétórás holdsétát tettek.

"Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek"

A holdkomp kb. 21,5 órás holdfelszíni tartózkodás után indult vissza a Hold körül keringő parancsnoki modulhoz, ahol Michael Collins várta őket. 

Az Apollo–11 visszaindult a Föld felé, és július 24-én 16:50:35 UTC-kor leszállt a Csendes-óceánra.

Az Apollo–11 űrhajósai a történelmi küldetés előtt. A képen balról jobbra: Neil Alden Armstrong (1930–2012) parancsnok, Michael Collins (sz. 1930), a parancsoki modul pilótája és Edwin Eugene “Buzz” Aldrin (sz. 1930) a holdkomp pilótája, tehát mindhárman 39 évesek voltak a holdutazáskor (NASA).

Az Apollo–11 űrhajósai tiszteletére elnevezett holdkráterek a leszállóhely közelében, az Armstrong, Aldrin és Collins kráterek. Az egymáshoz közeli két, csaknem egyforma kráter a Sabine és Ritter. A képen észak lefelé van. A felvételt 2008. február 12-én készítette Ladányi Tamás a veszprémi Castor Csillagvizsgálóból, 25 cm-es Cassegrain-távcsővel és ATK 1 HS webkamerával (MCSE “A hét csillagászati képe” rovat, 2009. július 20., 2009, 30. hét).

Az Apollo–11 leszállóhelye a NASA LRO (Lunar Reconnaissance Orbiter) Hold körül keringő űrszondája LROC NAC nagy felbontású kamerájával készített felvételén. A képen az “Eagle” (Sas) holdkomp leszálló, a Holdon maradt talpazata, valamint a lézertükör (LRRR) és a holdrengéseket regisztráló (PSE) műszerek is láthatók. A közeli “Little West” és távolabbi, nagyobb, “West” kráterek is kitűnően azonosítják a területet. Észak fent, a távolságskálát (200 méter) fehér csík mutatja (NASA LRO, SESE/ASU).

Az Apollo–11 leszállóhelye és az űrhajósok által megtett felfedező utak a Hold felszínén. A holdkomp (LM) a “Little West” és a “Double” kráterek között érte el a holdfelszínt. Az elhelyezett televíziós kamera (TV) és tudományos eszközök (SWC, ALSCC), valamint az amerikai zászló (FLAG) helye is jelölve van. Észak felfelé van, a távolságskála (20 méter) a kép jobb alsó sarkában van feltüntetve (NASA).

Forrás: www.csillagaszat.hu

Földkelte

50 éve, 1968 december 24-én az Apollo-8 3 fős legénysége, Frank Borman, Jim Lovell, és Bill Anders  jóvoltából az ember előszőr kerülte meg a Holdat, ők készítették el az alábbi fantasztikus képet.

A kép születésének története videón.

Telihold

Hold észlelés

Hold

Fénykép egy 200/1200-as Newton távcső (Dobson állvány) okkulárján át egy Samsung A3 telefonnal készült.
Fotót készítette: Talabér Gergely

A kép, amit a távcső ad, a valóságban elforgatva látható. Jelenleg a Hold dagad, így ha feltekintünk az égre, valójában ez a látvány fogad:

Hold túloldala

Forrás: 9gag

Hold megfigyelése

forrás: How to Observe the Moon (Infographic)

A Föld égi kísérője igazán érdekes jelenség, még szabad szemmel is. Ha távcsővel, teleszkóppal vizsgáljuk, akkor még látványosabb. Felszínét sötét, lapos síkságok, az úgynevezett tengerek, és mély kráterek borítják.

Galileo Galilei az első csillagászati távcső segítségével már az 1600-as ével eljén képes volt feltérképezni a Hold felszínét.

Mare Crisium (Válságok tengere) egy a sok kör alakú tenger vagy síkság közül.

Mare Tranquillitatis (Nyugalom tengere) az Apollo 11 landolási helye 1969-ben.

Számos becsapódási kráterben csúcs látható a középpontjában, melynek magasságáról a holdi napkeltekor, illetve napnyugtakor hosszú árnyékok árulkodnak.

Fényes sugarú kráterek viszonylag ritkák. A meteorit becsapódás következtében a fellökődött anyag (ejecta) visszahullik a felszínre. Ez a fényes anyag vékony réteget alkot.

Egyenletlen déli terep számos becsapódási kráterrel tűzdelve.

A Hold a Föld körül kering, keringési ideje megegyezik a forgási idejével, ezért egyik oldala állandóan a Föld felé néz. A rejtett oldalát helyesen túlsó oldalnak nevezik, nem sötét oldalnak. Hogy milyennek látjuk a Holdat, a Nap által megvilágított oldalból mennyit látunk, folyamatosan változik, ami nem más, mint a Hold fázisai. Egy teljes fázis ideje 29,3 nap, vagyis egy hold hónap.

A Föld ragyogó fénye
1500-ban még nem léteztek távcsövek, Leonardo da Vinci mégis meg tudta állapítani, hogy a félhold sötét részének is van halvány fénye. Helyesen gondolta, hogy ez a Földről visszaverődő fény.

Túllátni a peremen
Ahogy a Hold halad a pályáján, előre-hátra hintázik kicsit, ezt a tengely dőlése, és a pálya elliptikus alakja okozza. Ezt a jelenséget librációnak, imbolygásnak nevezzük. Így lehetővé válik, hogy a Hold pereme mögötti részt is láthassuk, így a Hold felszínének mintegy 59 %-a látható a Földröl.

Mára  a Holdat alaposan feltérképezték a körülötte keringő műholdak, és ember is járt a felszínén, ennek ellenére a Hold látványa a Földről továbbra is lélegzetelállító.

Holdtérkép

Hold születése

forrás: How the Moon Was Made: Lunar Evolution Explained (Infographic)

A Föld belsejéről szóló tanulmányok, és a korai Naprendszerről készült számítógépes szimulációk alapján kijelenthetjük, hogy a Napredszer kialakulását követően kevesebb, mint 100 millió évvel születhetett meg a Föld holdja.

A Naprendszer egy összehúzódó por- és gázfelhőből született 4,6 milliárd évvel ezelőtt. Ahogy a csillagköd összehúzódott, a nagy tömegvonzás miatt forogni kezdett, középpontjában egy nukleáris robbanással megszületett a Nap.

Majd a környező anyag ellaposodott, és ebből a korongból formálódtak a bolygók. Még évmilliókig gáz és por vette körül az új Napot, amit végül az erős napszél kifújt a Naprendszerből, és a bolygók növekedése megállt.

Kezdetben több bolygó alkotta a Naprendszert, mint ma, de a bolygók összeütköztek, a kisebbek beleolvadtak a nagyobbanba.

Csupán 30-50 millió évvel a Naprendszer születése után egy Mars méretű bolygó, a Theia ferde szögben nekiütközött a fiatal Földnek. Mindkét bolygó megsemmisült, de a gravitáció összetartotta őket, mígnem egyesültek egy bolygóban, a Földben, amit hatalmas kőzettörmelék vett körül.

Mi volt a Theia? A Hold kőzetek vizsgálata során megállapították, hogy a Theiát alkotó anyag az E-típusú aszteroidákkal azonos, ami jó fényvisszaverő tulajdonságú ensztatit kondritos anyag. Az oxigén-izotópos vizsgálatokkal kimutatták, hogy mind a Föld, mind a Hold anyaga 50-50 %-ban tartalmaz a Theiából és a korábbi Földből anyagokat. Ezzel igazolni látszik az összeütközés elmélet.

A Földet körülvevő törmelékből két hold formálódott, a kisebbik átmérője 1000 km volt. A Naprendszer keletkezését követően kürölbeblül 100 millió évvel a Föld két holdja összeütközött. A kisebbik beborította a másik féltekéjét.

4,1-3,8 milliárd évvel ezelőtti időszakban a Holdat rengeteg aszteroida becsapódás érte, melyek létrehozták a Holdra olya jellemző kráterekkel szabdalt fennsíkokat, és a vulkáni láva borította "tengereket". (Mivel a tengerek lávája 3,8 milliárd évvel ezelőtt szilárdult meg, így kevesebb kráter borítja, mint a fennsíkokat.)

"Szuperhold" és "imbolygás"

forrás: How the 'Supermoon' Looks (Infographic)

Szuperhold!

A tudomány nem ismeri el a "szuperhold" fogalmát, ők erre a jelenségre a "perigee moon" kifejezést használják, vagyis a Hold földközelben van.

A Hold pályája nem tökéletesen kör alakú, ezen az elliptikus pályán a Hold időnként közelebb kerül a Földhöz, mint máskor. Amikor a Hold perigeumban tartózkodik, akkor van legközelebb a Földhöz. Amikor a földközeli Hold és a telihold egybeesik, akkor lenne...szuperhold!

Hold pályája

A Hold apogeumban 405 696km-re van a Földtől, perigeumban pedig 363 104km-re. Ekkor a Telihold 14%-kal nagyobbnak, és 30%-kal fényesebbnek tűnik, mint a legtávolabbi Teliholdkor. Ez azonban szabad szemmel nem érzékelhető. 

A horizont felett a kelő Telihold viszont tényleg nagyobbnak hat, ezt hívják holdillúziónak, ami csupán optikai csalódás.

Egy másik érdekes jelenség a Hold "imbolygása".

A Holdnak állandó a tengelyforgási sebessége, de keringése földközelben gyorsabb, földtávolban pedig lassabb. Így hol a keleti, hol a nyugati pereméből látunk többet, ez a hosszúsági libráció. A holdpálya 5°-os szöget zár be az ekliptikával, a Hold forgástengelye pedig 1,5°-ot a pályasíkjára állított merőlegessel. Így hol az északi, hol pedig a déli részére látunk rá jobban, ez a szélességi libráció. A Hold felszínének így már 59%-a figyelhető meg a Földről.

Hold belseje

forrás: Inside Earth's Moon (Infographic)

Természetes úti társunk, a Hold mindig ugyanazt az arcát mutatja a Föld felé, mivel egy Föld körüli kör megtételéhez pontosan ugyanannyi idő kell, mint amennyi egy fordulathoz (27,3 földi nap). A Föld felöli oldal sötét síkságait tengereknek hívjuk, és vulkanikus működés eredményei. Az első holdra szállás helye is egy ilyen "tengeren", a Nyugalom tengerén történt (Apollo 11, 1969. július 20. személyzet: Neil Armstrong, Buzz Aldrin, Michael Collins).

Felszíni körülmények

Légnyomás: nincs, gravitációja nem elég erős ahhoz, hogy légkör tudjon megtartani.

Hőmérséklet: az egyenlítő mentén az éjszakai -173 ℃ és a nappali 127 ℃ között mozog

Gravitáció a földi 0,17 szerese. Egy kosárlabdázó a Földön 3 méterre tud zsákolni, ez a magasság a Holdon 18 méter lenne.

Felépítése: Kicsi, szilárd vas belső mag, melyet folyékony külső mag, részben olvadt burok vesz körül, vastag köpeny és a kéreg.

A Hold átmérője 3474 km, ami a Földének az egynegyede.
A Földtől 400 000 km-re kering.

James Irwin űrhajós a Holdon, Apollo 15, 1971. augusztus 15.

Majdnem Telihold

A Holdnaptár szerint augusztus 10-én, vagyis ma este lesz Telihold, ráadásul a mostani állapotra  a bulvársajtó a "szuperhold" kifejezést is használja (cáfolata cikk). Ha nincs is Szuperhold, abban megegyezhetünk, hogy minden Telihold lenyűgöző.

Nekünk tegnap este volt lehetőségünk nézelődni, de nem volt kevésbé látványos a kép, ami minket fogadott.

A Hold ragyogott, az okulárba nézve szinte vakított. Nem is lehetett sokáig figyelni, el kellett fordítani a tekintetünket, kicsit pihentetni a szemünket. Amatőrként fel is merült bennem, hogy szabad ezt egyáltalán, védő felszerelés nélkül a Teliholdba nézni? Persze, csak a Nap fénye károsítaná a szemünket, arra az esetre kellene szűrőt szerelni a távcső lencséjére.

A Hold 1/500-as záridővel fotózva

Mivel egy nappal a Telihold előtt járjunk, bal oldalán még gondolatban látszott egy keskeny fekete sáv. Most is látszottak a Hold felszínére jellemző kráterek, "tengerek", de mindez nem volt annyira kivehető, mint a negyedik negyed idején. A ragyogó fényessége miatt szinte egynemű síkságnak tűnt a felszín,  nem volt érzékelhető a kráterek mélysége. Így is nagyon tetszett, de más szempontból.

Mizser Attila: Amatőrcsillagászok kézikönyvében olvastam, hogy nem a Telihold ideje a legjobb alkalom az eget fürkészni, és teljesen igaza volt. A csillagok csak derengtek, sejteni lehetett csak, hol melyik csillagkép lehet. 

Este 22:00 óra után is csak szürkületnek tűnt a sötétség

A Hattyú lett volna a kiszemelt cél, milyenek lehetnek a kettőscsillagai, mit látnánk. Ez a távcsöves vizsgálat marad következő alkalomra. Azért a Lant Vega csillagát szemügyre vettük. Nagyon esetlen módon, de sikerült a távcsövet ráirányítani.  A 10 mm-es okulárunk kicsi volt ehhez a célhoz, látszott ugyaz ez a fényes csillag, egy szivárványszínű gömböt láttam, mint a közelmúltban a Vénusz esetében. Lehet, szükségünk lesz egy még kisebb kukucskálóra.

Ennek kapcsán sikerült ráéreznünk a távcső ekvatoriális mechanikájának működésére.

A lényege, hogy az állvány közvetlen tetején lévő rektatengelyt 47 fokra állítjuk (a tartózkodási helyünknek megfelelő földrajzi szélességi fok), majd a távcső tengelyét a Sarkcsillagra (90 fok). E tengely körül haladnak a csillagok, így, ha magát a távcsövet beállítjuk a látni kívánt csillag helyére, csupán finom mozgatással követhetjük a csillagunkat az égi útvonalán. Persze, ezt a feladatot egy óragéppel még hatékonyabbá tehetjük, de mi még csak kézi állítással ügyeskedünk.

Következhet egy Újholdas csillagvizsgálódás.