Újra jelentkezik a kis amatőr csillagász, újabb élményekkel. A hétvégén ugyanis végre sikerült megfigyelnünk a Holdat, egészen közelről, távcsövön keresztül.
Igyekeztünk mindent az olvasott tanácsok szerint előkészíteni, így a távcsövet már előre kitettük az erkélyre, hogy átvehesse a kinti hőmérsékletet.
A kisokos alkalmazásból megtudtam, mikor kel a Hold, 23:45-kor. Így megbeszéltük, hogy éjfél után, fél 1-kor kezdünk csillagászkodni. Nem is kellett volna beállítani a telefont, így is volt ügyeletes kis ébresztőnk.
Amint kijutottunk, kezdődhetett a megfigyelés. 0:37 perckor meg is láttam a Holdat, de nem úgy, ahogy vártam. Vörös volt a kelő Hold. Gyorsan lefotóztuk, a távcső még darabokban volt, így erről lemaradtunk.
Felállítottuk a távcsövet. Jó volt újra egyben látni. Eddig csak egyszer, aznap raktuk össze, mikor megérkezett. Beállítottuk a rektatengelyt 47 fokra, ez az a szélességi fok, ahol földrajzilag vagyunk, így a távcső a Sarkcsillagra mutat. De most nem foglalkoztunk a sarkcsillaggal, pólusra állással. Ma a Holdat figyeltük.
Távcsövünk egy SkyWatcher 90/1250, amihez egy 25 mm és egy 10 mm-es okkulár tartozik. A 25 mm okkulárt tettük fel először. Enyém volt az első belepillantás lehetősége. :) De semmit sem láttam. Így következett az "addig forgatom, amíg azt nem látom: HOPP".
Nem csoda, hogy nem láttam semmit, a távcső olyan közel hozza a Holdat, hogy nem elég irányba állítani, pontosan rá kell mutatnia.
Ezek után a 10 mm-es kukucskáló 2,5-szer közelebb hozta a Holdat.
 |
| Hold www.dreamstike.com Kép |
Képet a távcsővel nem tudunk készíteni, így egy képet a netről kerestem, mit is láttunk. Pontosan ezt a formát, csak színesben, ragyogó sárgán. Fantasztikus látvány volt. Mintha csak a kezünkben tartottuk volna. A Hold az utolsó negyedben volt, pontosan fele fényes, fele fekete, de a felező vonal nem egyenes, a kráterek jobb, megvilágított világos belső oldalának vonala adta. A képen a nagy "szürke folt" annyira simának tűnik, mintha egy üveggolyó felszíne lenne, a Hold tetején lévő krátekek pedig olyan valóságosak, mintha az ujjunkkal készítettük volna a lyukakat. A krátekek tényleg mélyek, vagy sekélyek. A szürke folt közepén találkató kráterből pedig a szélrózsa minden irányába látszottak a sugarak.
Amit még tapasztaltunk, az az, hogy a Hold felszíne enyhén vibrált, mint nagy hőségben. Ez is a magyarázat, forró nyár van, éjszaka a Föld felszíne lehűl, a meleg levegő felszáll, és ettől nyugtalan az ég.
Megpróbáltuk egy csillagra is ráirányítani a távcsövet, ha minden igaz a horizont felett a Perzeusz csillagkép legfényesebb csillagát szúrtuk ki, neve α Per - Mirphak.
Az ember úgy érzi, ebből sosem elég, még maradjunk, de 2 óra úgy elrepült, és mindjárt kelnek a kisfiúk, aludni kell. Így elcsomagoltuk a távcsövet, még egy pillantás a Holdra, a csillagos égre, a Tejútra, és: Viszlát legközelebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése