2020. augusztus 8., szombat
2019. november 10., vasárnap
Mars: Spirit
A Spirit (MER-A) az amerikai Mars Exploration Rover program első robotja. A NASA 2003. június 10-én küldte fel, majd egy hónap múlva követte az ikertestvére, az Opportunity (MER-B).
Mindkét rover célja a Mars felszínének kémiai és fizikai vizsgálata volt, abból a szempontból, hogy a talaj tartalmazott-e valaha vizet, illetve megjelenhetett-e az élet valamilyen formája.
Olyan leszállóhelyeket választottak ki, ahol a felvételek alapján hajdani felszíni víz nyomát sejtették.
A Spirit 2004. január 4-én érkezett meg a Marsra. A landolás 6 percig tartott, ami rövidebb idö, mint amennyi idő alatt a rádiójel elérné a Földet. Így a landolás előre beprogramozottan zajlott. A légkörbe érés után, 2 perccel felszíntérés előtt nyílt ki az ejtőernyő, majd 6 másodperccel érkezés előtt felfúvódtak a légzsákok. A rover 1 km-en keresztül pattogott, majd megállt a Guszev-kráterben.
Így 6,5 fél év elteltével ismét ember alkotta szerkezet érkezett a Marsra (1997. július 4 Mars Pathfinder).
A rovereket 90 marsi napos (sol) élettartamra tervezték, mivel a napelemekre rárakódó por miatt csak ennyi ideig juthatott elég energiához. Ám nem számoltak a Mars légköri aktivitásával, ami folyamatosan megtisztította a napelemeket.
Mindkét rover talált bizonyítékot valamikori víz jelenlétére a Marson.
A Spirit 2010. március 22-ig tudott adatokat továbbítani a Földre, ekkor szakadt meg vele a kapcsolat. 2011. május 24-én nyilvánították befejezettnek a küldetését. Küldetése végéig 7730,5 méteres távolságot tett meg.
Mars: Opportunity
A NASA 2003. július 3-án indította útjára az Opportunity-t (MER-B) és 2004. Január 25-én landolt a Marson. Az Opportunity 3 héttel ikertestvére, a Spirit után érkezett meg a vörös bolygóra, a Meridiani Planumra.
Az első kép
A tervek szerint 90 marsi napot (sol) kellett működnie, mely alatt 1100 méteres távolságot tett volna meg. A kis rover ezt 60-szorosan teljesítette túl.
A rover 15 éven át dolgozott egyedül a messzi bolygón, rengeteget tanultunk a kis felfedező által.
A NASA 2019. február 13. óta tekinti hivatalosan is lezártnak az Opportunity küldetését, miután hónapokon át próbálták felébreszteni, de a több, mint 1000 hívás egyikére sem reagált a rover. A kapcsolat 2018 június 10-én szakadt meg, amikor is a Marson az egész bolygón végigsöprő porvihar elérte a rovert, így a napelemeket nem tudta használni.
Utolsó üzenete egyben búcsú is a Földtől: "Az akkumulátorom lemerülőben és már sötétedik".
‘My battery is running low and it’s getting dark’
A marsjáró először talált rá bizonyítékot, hogy valaha meleg volt a Marson, és a víz folyékony halmazállapotban volt jelen.
Lawrence Krauss elméleti fizikus tweet üzenetében említi az elmés összehasonlítást, mi szerint mindez a felfedezés nem sokkal került többe, mint olyan filmet készíteni, ami a Marsra juttatta Matt Damont.
Az utolsó képekből készített panorámakép.
2019. február 15
Mars 2020 Rover
A NASA 2020 júliusában új rovert fog indítani a Marsra.
A Mars rovernek még nem adtak nevet, az amerikai diákoknak november 1-ig volt lehetőségük elnevezni. nasa-invites-students-to-name-next-mars-rover
Az én ötletem Proximity lett volna: a szó szinoníma a kapcsolat (contact) szóval, közel lenni térben és időben. Számomra elég erős találó név lenne ez egy Mars rover részére, ami összeköt minket a Marssal, újfent szinte kézzel fogható közelségbe hozza az emberiség számára a bolygót.
Akár az elődei (Spirit, Opportunity és Curiosity).
A Mars 2020 Rover felépítése
Landolás technikája
Várjuk az indulást. Az indulás várható időpontja 2020. július 17 és augusztus 5 közöttre tehető.
2019. október 31., csütörtök
50 éve történt: Holdraszállás
1969. július 20.
A Holdraszállás eseményei pontokban:
Az Apollo–11 1969. július 16-án 13:32:00 UTC-kor indult a floridai Kennedy Űrközpontból.
A Hold körüli pályára állást július 19-én kezdte meg.
A Sas (Eagle) hívójelű holdkomp Neil Armstronggal és Edwin Aldrinnal a fedélzetén 1969. július 20-án 20:17:40 UTC-kor szállt le a Nyugalom Tengerén (Mare Tranquillitatis).
“Houston, itt a Nyugalom Tengere Támaszpont. A Sas leszállt”.
1969. július 21-én 02:16 UTC-kor elsőként Armstrong lépett a Hold felszínére, majd kb. 15 perc múlva Aldrin is követte. Több, mint kétórás holdsétát tettek.
"Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek"
A holdkomp kb. 21,5 órás holdfelszíni tartózkodás után indult vissza a Hold körül keringő parancsnoki modulhoz, ahol Michael Collins várta őket.
Az Apollo–11 visszaindult a Föld felé, és július 24-én 16:50:35 UTC-kor leszállt a Csendes-óceánra.
Az Apollo–11 űrhajósai a történelmi küldetés előtt. A képen balról jobbra: Neil Alden Armstrong (1930–2012) parancsnok, Michael Collins (sz. 1930), a parancsoki modul pilótája és Edwin Eugene “Buzz” Aldrin (sz. 1930) a holdkomp pilótája, tehát mindhárman 39 évesek voltak a holdutazáskor (NASA).
Az Apollo–11 űrhajósai tiszteletére elnevezett holdkráterek a leszállóhely közelében, az Armstrong, Aldrin és Collins kráterek. Az egymáshoz közeli két, csaknem egyforma kráter a Sabine és Ritter. A képen észak lefelé van. A felvételt 2008. február 12-én készítette Ladányi Tamás a veszprémi Castor Csillagvizsgálóból, 25 cm-es Cassegrain-távcsővel és ATK 1 HS webkamerával (MCSE “A hét csillagászati képe” rovat, 2009. július 20., 2009, 30. hét).
Az Apollo–11 leszállóhelye a NASA LRO (Lunar Reconnaissance Orbiter) Hold körül keringő űrszondája LROC NAC nagy felbontású kamerájával készített felvételén. A képen az “Eagle” (Sas) holdkomp leszálló, a Holdon maradt talpazata, valamint a lézertükör (LRRR) és a holdrengéseket regisztráló (PSE) műszerek is láthatók. A közeli “Little West” és távolabbi, nagyobb, “West” kráterek is kitűnően azonosítják a területet. Észak fent, a távolságskálát (200 méter) fehér csík mutatja (NASA LRO, SESE/ASU).
Az Apollo–11 leszállóhelye és az űrhajósok által megtett felfedező utak a Hold felszínén. A holdkomp (LM) a “Little West” és a “Double” kráterek között érte el a holdfelszínt. Az elhelyezett televíziós kamera (TV) és tudományos eszközök (SWC, ALSCC), valamint az amerikai zászló (FLAG) helye is jelölve van. Észak felfelé van, a távolságskála (20 méter) a kép jobb alsó sarkában van feltüntetve (NASA).
Forrás: www.csillagaszat.hu
2018. december 25., kedd
Földkelte
50 éve, 1968 december 24-én az Apollo-8 3 fős legénysége, Frank Borman, Jim Lovell, és Bill Anders jóvoltából az ember előszőr kerülte meg a Holdat, ők készítették el az alábbi fantasztikus képet.
A kép születésének története videón.
2018. július 22., vasárnap
Járdacsillagászat
Kis falunkban járdacsillagászatot szerveztünk.
Még sosem fordult elő olyan eset, hogy mi mutathattuk volna meg egy nagyobb körnek az ég csodáit, ezért elég nagy volt az igzalmunk, mivel készüljünk, hogy is zajlik majd, mi érdekli legjobban az embereket. Késő délutáni időponttól vártuk az érdeklődőket, és szerencsére a viszonylag hosszab időszak alatt sokan eljöttek, belekukkantottak a távcsőbe, érdeklődtek.
A legmegfelelőbb helynek a focipályát tartottuk, mivel itt az égbolt elég nagy területe látható be akadályok nélkül, és a közvilágítás sem zavarja, nehezíti majd meg az objektumok megtekintését. Az előrejelzések sajnos nem ígértek sok sikert a programnak, de aki mer.... Azért biztonságból a kisebb Makszutov távcsőt üzemeltük be, ami zivatar esetén könnyebben megvédhető.
Kiválasztottunk a távcsőnek egy megfelelő helyet. A korai kezdés lehetővé tette, hogy a Napot is észlelhessük, ezért előkerültek a távcsőre és a binokulárra a pár éve készített fóliák. Így már gond nélkül lehetett gyönyörködni csillagunkban. Jelenleg nem láttunk rajta foltokat, de így is gyönyörű látványt nyújtott.
Az időjárás az előrejelzéseknek engedelmeskedve nem a nekünk legmegfelelőbben alakult, de ez sem szeghette kedvünket, így legalább a felhők jóvoltából mintát kapott a Nap is. Ha felhős is volt az ég, mindig akadt egy kis szakasz, ahol újra előbukkant a Nap.
Az óramechanikának, és férjem ügyes beállításának köszönhetően nem volt szükség a gépet állítgatni, a távcsőt forgatva a mechanika szépen követte az objektumokat.
Majd egy kis szünet után már megpillantottuk a Holdat is. A távcsőre sorra kerültek fel az okulárok, amelyek egyre közelebb hozták a Holdat, feltárva felszínét. Érdekes volt megtapasztalni mások örömét, pont olyan örömmel fogadták, és tapasztalták meg a Hold "közelségét", mint amilyen élményt ez nekem is jelent minden egyes észlelésnél.
Többen feltették a kérdést, hogy mit fogunk még látni. Az ég azon szakaszán a Hekules csillagképet, a Hattyút, a Lantot, de még túl világos volt ahhoz, hogy ezek is látszódjanak. Azonban a Juditerről kiderült, hogy a Holdhoz közel található ezen az estén. Binokulárral meg is találtuk, így a távcsövet végül ráirányítottuk. Mindig el-eltűnt a felhők mögött, de aztán még sokáig előbújt.
Egy doboz tetejére négyzet alakú lyukat vágtam, és egy fehér lappal borítottam be. A doboz belsejébe zseblámpa került. Kész is a kis háttérvilágítás. Ezt egy ledes oldasólámpával kiegészítettem, hogy két háttérvilágítás legyen.
Következtek a kis csillagképes lapok. Fekete kartonra rámásoltam a Pleione csillagatlasz számos csillagképét, majd egy bőrlyukasztóval a csillagok helyét átütöttem, a csillagokat fehér színnel kötöttem össze. A lapokon feltüntettem a csillagkép nevét, legfényesebb csillagát, és azt, hogy az északi, a déli égbolton található-e, vagy éppen az ekliptikán. Sötétben a háttérvilágítás csak a csillagokat adja vissza, de egy kis fény szemből megmutatja a rajzolatot is. A lapokat lelamináltam, hogy tartósabbak legyenek.
Az északi égbolt szinte valamennyi, nagyobb csillagképére készült ilyen karton, továbbá mindegyik állatövre, és még a déli égboltról is hoztam képeket. Külön érdekes volt számomra, hogy míg az északi égbolt csillagképei nagyrészt mitológiához köthetők, addig a déli égbolton több a csillagászathoz kapcsoló eszközöket, és állatokat ábrázoló alakzat. A déli pólust megrajzolni azért volt igazán izgalmas, mivel ezt sosem láthatjuk, hacsak nem utazunk egy déli kontinensre.
A fiatalok körében igen érdekesnek bizonyult, mert így közelebbről, maguk is felfedezhették, hogy az Oroszlán, a Kentaur, a Skorpió, a Nyilas... és a többi csillagkép valóban olyan formát ölt, ami miatt ezt a nevet kapta.
Készültem még pár infografikával, és a blogomon korábban említett csillagképek leírásával is, de ilyen mélységben már nem merültünk bele a csillagászat rejtelmeibe.
Azt hiszem, tudtunk adni valami újat az érdeklődőknek. Egy kicsit más látásmódot, a Hold esetében például egy textúrájában érdekes gömböt, hiszen teljesen más képet mutat a Hold távcsőn keresztül, mint szabad szemmel.
Remélem lesz folytatás! Ha az idő engedi, már a telihold kapcsán újból kitesszük a távcsövet, és várjuk a kedves érdeklődőket.
Még sosem fordult elő olyan eset, hogy mi mutathattuk volna meg egy nagyobb körnek az ég csodáit, ezért elég nagy volt az igzalmunk, mivel készüljünk, hogy is zajlik majd, mi érdekli legjobban az embereket. Késő délutáni időponttól vártuk az érdeklődőket, és szerencsére a viszonylag hosszab időszak alatt sokan eljöttek, belekukkantottak a távcsőbe, érdeklődtek.
A legmegfelelőbb helynek a focipályát tartottuk, mivel itt az égbolt elég nagy területe látható be akadályok nélkül, és a közvilágítás sem zavarja, nehezíti majd meg az objektumok megtekintését. Az előrejelzések sajnos nem ígértek sok sikert a programnak, de aki mer.... Azért biztonságból a kisebb Makszutov távcsőt üzemeltük be, ami zivatar esetén könnyebben megvédhető.
Kiválasztottunk a távcsőnek egy megfelelő helyet. A korai kezdés lehetővé tette, hogy a Napot is észlelhessük, ezért előkerültek a távcsőre és a binokulárra a pár éve készített fóliák. Így már gond nélkül lehetett gyönyörködni csillagunkban. Jelenleg nem láttunk rajta foltokat, de így is gyönyörű látványt nyújtott.
Az időjárás az előrejelzéseknek engedelmeskedve nem a nekünk legmegfelelőbben alakult, de ez sem szeghette kedvünket, így legalább a felhők jóvoltából mintát kapott a Nap is. Ha felhős is volt az ég, mindig akadt egy kis szakasz, ahol újra előbukkant a Nap.
Az óramechanikának, és férjem ügyes beállításának köszönhetően nem volt szükség a gépet állítgatni, a távcsőt forgatva a mechanika szépen követte az objektumokat.
Hold 25 mm-es okulárral. A 10 mm-essel a Hold betölti a képet,
a 7,5 mm-sel pedig már csak részletek láthatók.
Kicsit később három holdja is láthatóvá vált.
Sajnos azonban ennél tovább nem jutottunk, szinte összefüggő felhő takarta el az eget.
Bár nem ilyen esetre készültem, de most jól jöttek az én kis saját készítésű csillagképeim.
Egy doboz tetejére négyzet alakú lyukat vágtam, és egy fehér lappal borítottam be. A doboz belsejébe zseblámpa került. Kész is a kis háttérvilágítás. Ezt egy ledes oldasólámpával kiegészítettem, hogy két háttérvilágítás legyen.
Következtek a kis csillagképes lapok. Fekete kartonra rámásoltam a Pleione csillagatlasz számos csillagképét, majd egy bőrlyukasztóval a csillagok helyét átütöttem, a csillagokat fehér színnel kötöttem össze. A lapokon feltüntettem a csillagkép nevét, legfényesebb csillagát, és azt, hogy az északi, a déli égbolton található-e, vagy éppen az ekliptikán. Sötétben a háttérvilágítás csak a csillagokat adja vissza, de egy kis fény szemből megmutatja a rajzolatot is. A lapokat lelamináltam, hogy tartósabbak legyenek.
Az északi égbolt szinte valamennyi, nagyobb csillagképére készült ilyen karton, továbbá mindegyik állatövre, és még a déli égboltról is hoztam képeket. Külön érdekes volt számomra, hogy míg az északi égbolt csillagképei nagyrészt mitológiához köthetők, addig a déli égbolton több a csillagászathoz kapcsoló eszközöket, és állatokat ábrázoló alakzat. A déli pólust megrajzolni azért volt igazán izgalmas, mivel ezt sosem láthatjuk, hacsak nem utazunk egy déli kontinensre.
A fiatalok körében igen érdekesnek bizonyult, mert így közelebbről, maguk is felfedezhették, hogy az Oroszlán, a Kentaur, a Skorpió, a Nyilas... és a többi csillagkép valóban olyan formát ölt, ami miatt ezt a nevet kapta.
Készültem még pár infografikával, és a blogomon korábban említett csillagképek leírásával is, de ilyen mélységben már nem merültünk bele a csillagászat rejtelmeibe.
Azt hiszem, tudtunk adni valami újat az érdeklődőknek. Egy kicsit más látásmódot, a Hold esetében például egy textúrájában érdekes gömböt, hiszen teljesen más képet mutat a Hold távcsőn keresztül, mint szabad szemmel.
Remélem lesz folytatás! Ha az idő engedi, már a telihold kapcsán újból kitesszük a távcsövet, és várjuk a kedves érdeklődőket.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)